Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)
Hermann Róbert: Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. július 1 - 1849. július 30.)
HERMANN ROBERT Mészáros Lázár altábornagy fővezérsége (1849. július 1. — 1849. július 30.) Mészáros Lázár altábornagy nem tartozott a magyar szabadságharc sikeres hadvezérei közé. Sem 1848 augusztus-szeptemberi délvidéki működése, sem 1848 december-januári felvidéki vezérkedése nem hozott számára katonai babérokat; sőt, a szabadságharc azon hadfiai közé sorolhatjuk, akinek nemhogy győztes csatájuk nem volt, de még csak részt sem vettek ilyenben. Mészáros becsületére legyen mondva, hogy ellentétben más, szerencsétlen kezű hadvezérekkel, saját kudarcai okát nem annyira másokban és a körülményekben, mint inkább önmagában kereste. Tudta és be is vallotta önmagáról, hogy nem való nagyobb hadsereg élére. Ahogy 1848. augusztus 31-én Batthyány Lajos miniszterelnökhöz írott levelében megfogalmazta: „Ha katonai tudományom tovább menne egypár lovas ezred vezetésénél, nem vonakodnék az itteni sereg átvételétől, de így [... ] nem találom magamban azon erélyt, és erős jellemet, mely az egészet jóra bírná vezetni és célt éretni velük”. Második, felvidéki vezérkedése alkalmával pedig Szemere Bertalan, volt minisztertársa s ekkor Felső-Magyarország teljhatalmú országos biztosa írta róla még a január 4-i kassai csatavesztés előtt: „Úgy látom, ő személyes bátorsággal bír, de vezérivei nem, mi közt nagy a különbség. És nem erélyes, nem vállalkozó, nem parancsoló, nem nyughatatlan, nem merészkedő”. A kassai kudarc után pedig úgy fogalmazott, hogy Mészáros „rettenetes és félelmes ember soha nem lesz, ez kár. De a csatában nem fél, bátorít, rimánykodott, sírt a vén huszár-vezér, úgy kérte” katonáit.1 Mindezek alapján joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha Mészáros tisztában volt saját hadvezért képességeinek korlátáival, s ezeket kortársai is ismerték, miképpen kerülhetett sor éppen az ő fővezért kinevezésére 1849. július 1-jén? Mészáros fővezért kinevezése és 1848-as hadügyminisztert kinevezése között kétségkívül volt egy fontos párhuzam; ti. mindkettőben nagy szerepe volt a véletlennek. 1848 áprilisában a lehetséges jelöltek visszautasították a felkérést; Mészárosra tehát jobb híján esett a választás. 1849 júliusában két, egymással szorosan összefüggő véletlennek köszönhette kinevezését, amely ismét ideiglenes megoldásként, jobb híján történt. Mindennek megértéséhez azonban néhány napot vissza kell lapoznunk az események naptárában. 1 Mészáros aug. 31-i levelét ld. Deák Imre: 1848, ahogy a kortársak látták. A szabadságharc története levelekben. Bp., é.n. 204 — 205. — Szemere véleményét ld. Szemere Bertalan: Politikai jellemrajzok. — Okmánytár. Sajtó alá rendezte Hermann Róbert és Pelyach István. Bp., 1990. 306. és 312. 52
