Kőhegyi Mihály - Merk Zsuzsa (szerk.): Mészáros Lázár emlékezete. Az 1991. március 13-ai tudományos ülésen elhangzott előadások - Bajai dolgozatok 8. (Baja, 1993)

Urbán Aladár: Mészáros Lázár a Batthyány-kormányban

nem került sor, hiszen a kormánybiztosok kiküldése a végrehajtó hatalom hatáskö­rébe tartozik. Most azonban, amikor Kossuth az országgyűlés hangadója (Batthyány és Deák ekkor folytatják kudarcos bécsi tárgyalásaikat), keresztülvitte azt a határo­zatot, amely Beöthynek széles körű felhatalmazást adott, miszerint „mindent, mit a körülményekhez képest a haza megmentésére szükségesnek lát, a nemzet nevében megtehesse és intézhesse... ”32 Mivel a határozat nem szólít fel a táborban tartóz­kodó hadügyminiszterrel való együttműködésre, hanem egy külön bekezdésben csak azt hagyja meg, hogy a sereg vezérletéről mindaddig maga intézkedjék, míg azt „hű és biztos egyénnek” át nem adta, ez kétségtelenné teszi, hogy a határozat értelme Mé­száros ellenőrzése volt. (Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy a határozat megszüle­tésekor Beöthy Pesten tartózkodott, s személyesen kapott utasításokat Kossuthtól.) Mészárossal szembeni ellenérzésének Kossuth rövidesen jelét adta a Dráva-vonal kormánybiztosához, Csány Lászlóhoz írott levelében is. Szeptember 9-én úgy nyilat­kozott, hogy a hadügyminiszter „slendriánja vészbe döntötte a hazát, aluszékonysága nem fogja megmenteni”.33 Amikor pedig szeptember 21-én Szenttamás harmadik, Mészáros által vezetett ostroma is sikertelen maradt, Kossuth egyenesen árulással vádolta minisztertársát. Mint az Emlékiratok megjegyzi, szavahihető tanúk szerint ekkoriban Kossuth úgy kiáltott fel: „Nincs senki, ki agyonlője Mészárost?” Az emlé­kezés szerzője azonban hozzáteszi, hogy szerinte ez csak egy ötlet volt, „melyet amint kiejt az ember, éppúgy el is felejt”.34 A másik kérdés, mit érinteni szeretnék, Mészáros kudarca a Szenttamás ellen vezetett harmadik támadással. Mint említettem, Mészáros — ezt több ízben is hang­súlyozza Emlékiratában — nem tartotta magát hadvezérnek. A kudarc okai azon­ban összetettek, s nem pusztán az új fővezér képességein múlott a sikertelen ostrom. Amint azt a szeptember 11-én lemondott, de másnap a miniszterelnökséget ismét elvállaló Batthyány és a táborban tartózkodó Mészáros levelezése mutatja, a had­ügyminisztertől azt várták, hogy sietve győzzön, s az így felszabaduló katonaságot a Dunán szállítsa fel a főváros védelmére, illetve a horvát inváziós erők ellen gyüleke­ző magyar sereg erősítésére. Ugyanakkor az előkészített támadáshoz nem kapta meg azokat az egységeket, amelyeket a miniszterelnök mint ideiglenes segítséget megígért, mert minden erőre az előnyomuló Jellasics ellen volt szükség.35 Annak, hogy Mészáros 1848 szeptemberében nem tartózkodott a fővárosban, volt egy előnye: szeptember 11-én nem mondott le minisztertársaival együtt. így megmaradt, mint az egyetlen, a király által eredetileg kinevezett miniszter, s október során így Mészáros a nem ellenséges, de alkotmányosan aggályoskodó sorezredi tisztek számára hitelesen bocsáj tóttá ki a hadsereget érintő rendelkezéseket, és írta alá a kinevezési okmányokat.36 A Pestre visszatért Mészáros október 1-től tagja lett az Országos Honvédelmi Bizottmánynak is. * 32 Az 1848/49. évi országgyűlés, 214. 33 Kossuth Csányhoz, KLÖM XII. 900. 34 Mészáros Lázár Emlékiratai I. 190. Az aug. 27-től a táborban töltött időre Id. uo. I. 149— 190. 35 Az id. levélváltás az OL 1848/49-es minisztérium levéltárában a miniszterelnök elnöki iratai között. 36 Mészáros Lázár Emlékiratai I. 228 — 229. 32

Next

/
Thumbnails
Contents