Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Bárth János: Baja népessége a XVII. század végén és a XVIII. század elején
ba osztható. Az első csoportba az a 18 vallomástevő sorolható, aki a török idők után rövidebb-hosszabb ideig katonáskodott Baján. A másik csoportot 5 tanú alkotja, akik a török időkben Baján laktak, és jórészt a bajai török szolgálatában álltak. A harmadik csoport 81 tagja a török időkben Baja környéki, illetve Bajától nem túl távol eső helységekben lakott, és gyakran megfordult Baján. Az első csoport 18 tanúja közül 10 fő Zsablyán lakott a perek idején. Ők a török kiverése után, talán még 1686 őszén költöztek Bajára, és 12 évig katonáskodtak ott.4 Egyes tanúk konkrétan emlegették a 12 évet, mások úgy fogalmaztak 1726-ban, hogy 28 éve költöztek el Bajáról. Akár 1686-tól számoljuk a 12 évet, akár 1726-tól visszafelé a 28-at, az eredmény 1698. Tehát ekkortájt, a zentai csata (1697. szept. 11.) utáni időszakban költözött el együtt nagyszámú délszláv katonacsalád Bajáról Zsablyára.5 Természetesen a Bajára költözés és a Bajáról való elköltözés időpontját tekintve voltak kivételek és különleges életutak,6 de a „zsablyai vonulat” mindenképpen a Baja városát érintő migráció egyik irányát jelzi. Éppen ezért név szerint is felsoroljuk azokat a zsablyai délszláv tanúkat, akik 1726-ban elmondott saját vallomásuk szerint a XVII. század végén családjukkal 12 évig Baján laktak és katonáskodtak: Szavo Nikoletics 50 éves, Ruszmér Javanavich 70 éves, Jovan Papics 67 éves, Petko Csernicz 60 éves, Paun Ridicsanin 60 éves, Bozó Szabulácz 70 éves, Atanaczko Mattyura 40 éves, Mihajlo Zloholicza 60 éves, Mati Javiczicza 42 éves, Szojodin Lajos 47 éves. Minden migrációs kutatás legfőbb célja a „Honnan?” kérdés megválaszolása. Jelen tanulmányunkban is törekszünk erre, bár esetünkben ez a kérdés kevésbé lényeges, mint általában. Az 1686- ban Bajára települt katonáskodó délszlávok ugyanis éppen a bajai letelepedésük előtti hónapokban, években rengeteget költözködtek, mozogtak, vonultak, mivel a felszabadító háborúk rengeteg csatározása során hol itt, hol ott volt rájuk szükség. Ráadásul a vallomásokban e téren sok az ellentmondás. Vulin és Levity kapitányokat pl. hol Horvátország felől, hol a Bánságból vonultatják a tanúk Baja felé. Több tanú is úgy fogalmazott, hogy a török „kinyomattatása” idején a délszláv katonák „az consiniumokrul” jöttek Bajára seregestől. A ritka „consinium” szó Páriz Pápai Ferenc szótára szerint ,,határszél”-t jelent. Ez a megfogalmazás tehát édeskeveset mond a bajai, majd zsablyai tanúk származásáról. Egy tanú, a 40 éves Atanaczko Mattyura elmondta, hogy a „vitézlő rendek” a „Miholcz alatt(i) Töröknek föl verése után” jöttek Bajára. (4.165.) Miholcz helység valószínűleg Horváthországban feküdt, ahol négy hasonló nevű falu is volt, Verőcze és Körös megyében, valamint a Szentgyörgyi Határőrző Regement területén.7 Két zsablyai tanú, Szojadin Lajos és Bozó Szabulácz elmondta, hogy a török kiverése után „Bánátusból, Pancsó tájárul” jött Bajára. (4.163.172.) A Pancsó helynév valószínűleg a bánsági Pancsovát jelenti. Az egyik tanú megfogalmazásából nyilvánvalónak látszik, hogy nem másodmagával, hanem „több vitézlő Rendekkel” jött a Bánságból Bajára. Tanulságos, hogy bizonyos tanúk úgy fogalmaztak, hogy 12 év után „visszamentek” Zsablyára. A zsablyaiakon kívül a vallomástevők első csoportjába soroltunk hét csugori és egy zombori tanút is. Közös tulajdonságuk, hogy 94
