Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Sztrinkó István: Baja és környékének néprajza Bellosics Bálint munkásságában
dálkodásról, a kézműves- és háziiparról. Elsősorban azért különös ez, mert tudjuk, hogy ezekkel a témákkal is foglalkozott, hiszen tanulmányt írt a bajai céhszokásokról, melyben a lakozást és a vízen járók ünnepét, a Jánoska eresztést mutatja be.16 Fennmaradt jegyzetei között számottevőek a halászatra vonatkozó cédulák is. Hogy ezek a részek mégis kimaradtak az összefoglalásból, talán azzal magyarázható, hogy nem érezte még magát kellően felkészültnek, s talán később szándékozott ezeket megírni szokásos alaposságával. Ugyancsak a Borovszky-féle monográfiában jelent meg Bellosics másik összefoglaló munkája a bácskai bunyevácokról. Bár a tanulmány az előzőnél kisebb terjedelmű, mégis teljesebbnek tekinthető. Nem maradt ki ugyanis a termelőmunka, s ha csak vázlatosan is, de szól a földművelésről, a szőlő- és gyümölcstermesztésről, a lótenyésztésről, a női háziiparról, mely szerinte különösen a tyilimek és pregacsák készítésében jeleskedik. Szinte a közelmúltig érvényesen fogalmazta meg a bunyevácok népjellemzőit. Ezek közül csak egyet idézünk, elsősorban azért, mert rendkívül keveset tudunk az ásványok népi felhasználásáról. ,,A férfiak ideálja a haloványarczu szépség, azért a leányok sárgaföldet, sót, kámfort esznek.”17 A viselet leírása mellett rendkívül gazdag a folklór fejezet, melybe a már említett módon korábbi tanulmányainak anyaga is szervesen beleépült.18 Olvashatunk itt az aprószentek napi supri/cálástól, a farsangi medve és dida alakoskodásról, vagy a prelóról és a divánról, melyek a magyar fonóházakkal rokoníthatók. Sajátos a bunyevácok két alkalmi mulatsága, a trojanica és a pratizás. „A trojanicza abból áll, hogy a gazda három, sokszor öntözőkannányi bort köszönt vendégeire, rendesen egyik szomszédjára. Az elfogadó, mielőtt kiürítené a három poharat, szintén ráköszönti a társaság valamelyik tagjára.”19 A pratizás lényege pedig az alkalmilag összejött társaság tagjainak hazakísérése, ahol a kísérőket megvendégelik. Bellosics Bálint bácskai vonatkozású néprajzi munkáinak sorában néhány további tárgyi néprajzi témájú dolgozatát kell még megemlíteni. A sokac fejes guzsalyokkal többször is foglalkozott.20 Nem nagy horderejű téma ez, ám mégsem jelentéktelen, mivel Jankó és Bátky hasonló témájú írásait egészítette ki, s egy tárgy - típus megnyugtató értelmezését adta, amikor tisztázta, hogy ezek az eszközök a gyári fonású pamutfonai sodrására szolgálnak.21 Anélkül, hogy minden becses adatát felsorakoztatnánk, fontosságuk illusztrálására csupán egyre utalunk. A néprajzi kutatás egyik lényeges problémája az egyes kultúrelemek terjedésének megrajzolása. A délvidéki magyarságot erős hatások érték a Balkán felől, melyek egyik jellegzetes tárgya a vörsnyeg vagy sütőharang. Duna- Tisza közi, bácskai előfordulásukról keveset tudunk, s ennek is egy részét Bellosics Bálinttól, aki Bajáról, Szeremléről és Bácsalmásról dokumentálta ezt a tárgyat.22 Amikor megpróbáljuk rövid szemlénket összegezni Bellosics Bálint Baja környéki, pontosabban talán bácskai néprajzi kutatásairól, akkor elsősorban azt mondhatjuk, hogy ő sem monográfusa volt a vidék népének, hanem inkább a leendő nagy „épület” tégláit 88
