Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Szojka Emese: A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye
a tárgyak, melyek a múzeumba kerültek: a sarlók, a villaágszoktató, a tűzcsiholóacélok és a kukoricamorzsolók közül két darab.64 A gyűjteménynek vannak még további darabjai is, melyek részint ismeretlen helyről származnak, részint nem kapcsolhatók a kutatópálya ismert állomásaihoz, mint a hétfalusi csángó boricalapickák vagy a jászsági rováspálca.65 Bellosics Bálint múzeumunkra testált hagyatéka a néprajzi gyűjtemény jeles értékei közé tartozik, hiszen az e vidékről való tárgyai még a bajai múzeum megalakulása előtti évtizedekből származnak. 1948-ban, Takács Endre, városi levéltárnok,66 igazgatósága alatt újabb hagyatékkal bővült a gyűjtemény. Az 1946-ban elhunyt Déri György ezredes, néprajzi gyűjtő anyagával. Déri György 1938-ban gyűjteményének jelentős részét a debreceni múzeumnak adta, mintegy kétezer-kétszáz darab tárgyat.67 De mint később felesége írta: „Ezekből a néprajzi, magyarhoni tárgyakból férjem egy részt azzal a szándékkal tartott vissza, hogy azokat Bajának [ti. szülővárosának] fogja felajánlani.”68 Déri György özvegye 1947-ben kereste meg a bajai múzeumot levelével, azzal az elhatározással, hogy még a tulajdonában lévő, maradék tárgyakat eladás útján juttatja a múzeum birtokába. Ettől a szándékától azonban később elállt: ,,A múltkori óhajomtól eltérek és minden ellenérték nélkül a rendelkezésükre bocsájtom.”69 Az özvegy egyik levelében így jellemezte az átadásra szánt anyagot: „Semmiképpen ne képzeljék, hogy ez egy teljes gyűjtemény. Csak egyes tárgyak, amit a nagy Déri Múzeum anyagából visszatartott az uram.”70 Az átadás előtt tételesen számba vette a tárgyakat: „Múltkori kéréséhez híven, jegyzékbe foglaltam a bajai múzeum részére szánt tárgyakat.” E szerint: „Háromféle tétel szerepel: kézimunkák, 52 db; cserép- és fajanszedények, 60 db; vegyes népművészeti tárgyak, 61 db; összesen 173 db. Sajnos nagyon sok eltörött abból, amit megboldogult férjem szülővárosának szánt volna. . . de a textíliák, kézimunkák mind megvannak.”71 A Déri-anyag bekerült ugyan 1948-ban a múzeumba, ezt a tényt azonban csak az erre vonatkozó levelezésből tudjuk. A tárgyak nyilvántartásba vétele később, 1952-ben történt meg, Solymos Ede jóvoltából. A szóban forgó tárgyjegyzék, három füzetecske,72 ránk maradt, a későbbi azonosítás alapja ez lett, illetve a tárgyakon található Déri-féle pecsétek. A füzetek tartalmazzák a tárgyak rövid jellemzését, méreteit, származásuk helyét és készítésük, olykor csak becsült, időpontját. Az anyagot Déri Györgyné határozta meg az átadás előtt: „Körülbelül meg is tudom mondani, honnan származnak, milyen vidékről, hiszen férjem segítője voltam minden gyűjtési munkájában. . ,”.73 Sajnos a gyűjtemény nem őrződött meg hiánytalanul a múzeumban, már a leltározás idején sem volt teljes. Többek között éppen azok az értékes üvegtárgyak tűntek el, melyek a gyűjtemény más darabjaitól eltérően valamiféle egységet, egy műfajon belüli tárgycsoportot képviseltek. Maga Déri Györgyné is megkülönböztetett részletességgel készítette el leírásait ezekről az üvegtárgyakról, így egy „uránüvegből készült, magas, füles pohár, mely feketeerdei üveg, vásárok révén került Erdélybe, Bihar megyébe, 1840-körül; fülespohár, zöld erdős üvegből fúvott, a régi gyetvai üveghutából, 59
