Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Szojka Emese: A bajai Türr István Múzeum néprajzi gyűjteménye
még egy szilárd múzeumi keretbe kerülhetett. A néprajzi gyűjtemény szempontjából tekintett, látványosnak nem jellemezhető, de jól nyomon követhető korszak után több mint egy évtizedes olyan időszak következett a múzeum életében, amely magán viselte a korszak zaklatottságát. Több esetben csak közvetett forrásokból, múzeumi jelentésekből, levelezésekből és nem az azonosítható tárgyaktól tudjuk követni a gyűjtemény sorsát, gyarapodását. 1939-ben Hódsághy Béla, polgáriskolai tanár lett a múzeum igazgatója. Mellé nevezték ki a szintén tanár képesítésű Bácskai János Györgyöt, aki a „természet- és földrajz, valamint a néprajzi gyűjtés felelősének” tisztségét kapta.22 Bácskai János György 1947-ig volt megszakításokkal és többféle minőségben munkatársa a múzeumnak.23 Tudjuk róla, hogy fivérével, Bácskai János Ferenccel együtt segédkezett még Borsay Jenőnek a város történeti emlékeinek felkutatásában. Saját visszaemlékezése szerint: „Ezen idő alatt összegyűjtöttem a vízimolnár céh emlékeit és feldolgoztam a bajai vízimolnár céh történetét, eszközeit, babonáit”.24 Erre vonatkozó kutatásait publikálta is.25 A céh anyagából őriz néhány fontos tárgyat a múzeum történeti gyűjteménye — többek között a céh jelvényét, melynek eredeti, feldíszített formáját Bellosics Bálint ábrázolásából ismerjük-’6 —, ezek 1939-ben kerültek be, jóllehet a szerzési naplóból nem derül ki a gyűjtő személye. Bácskai János György tudományos érdeklődésének középpontjában a város múltjának kutatása állt. Legnagyobb szabású munkájának a Baja városáról írott földrajzi-történeti dolgozata tekinthető,27 melyben jelölt témáján túl a népéletre vonatkozó észrevételei is helyt kaptak. Megfigyelte például a városrészek eltérő építészeti hagyományait, mint az alvégi bunyevácok nádtetős, falusias jellegű házait, a komáromi származású fakereskedők utcájának vízvetős homlokzatú épületeit. Bácskai János György 1947-ben vált meg végérvényesen a múzeumtól. A rábízott néprajzi gyűjtemény fejlődéséről, állapotáról nem sokat tudunk, a korábbiaktól eltérően a szerzési napló már nem szolgált a visszatekintés alapjául. A háborús évtized nem az aprólékos muzeológiai munka időszaka volt. A múzeum képtárának tiszteletdíjas felügyelője, Miskolczy Ferenc festőművész volt az, akinek érdeklődése éppen ezekben az években fordult a néprajz felé. Saját tevékenységéről így emlékezett vissza a múzeum életéről szóló feljegyzéseiben: a háborús idők alatt a képtár adományokból való fejlesztését nem tudja egyelőre kellőképpen folytatni, munkájának terét tehát a népművészeti, népviseleti tárgyak gyűjtésére viszi át, annál is inkább, mivel Baja környéke egyike az ország leggazdagabb, legváltozatosabb népviseleteinek, ezek találkozási helye. Sárköz, Duna-Tisza köze, Kalocsa, Monostor, Nagybaracska magyar, Baja, Bajaszentistván bunyevác, Hercegszántó sokac, Csátalja sváb stb. Ezen helyek népművészeti emlékeinek összegyűjtése igen sürgős, fontos munka, mert eddig kevéssé ismert, és mivel lassan teljesen a városi és gyári öltözetek váltják fel, a még megszerezhető, régi kézimunkák teljesen eltűnnek néhány év alatt. 1940—41-ben tehát adományokból, fáradtságos munkával összeszed egy kisebb gyűjteményt, mely a további népművészeti gyűjtés szélesebb körű kifejlesztésének alapja lesz.’’28 Tulajdonképpen Miskolczy Ferenc az első, aki nagyjából körvo-55 I
