Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)

Kőhegyi Mihály: A bajai múzeum szerepe Észak-Bácska régészeti kutatásában

hogy a csontok egy részét kiszedték a sírból, majd a rablás aknájába visszadobálták azokat. Mindezek azt mutatják, hogy a kirabláskor a tetem lágy részeinek pusztulása már bekövetkezett, a koporsó azonban még nem roggyant össze.

Néhány olyan sírunk van, amelyről az első pillanatban úgy tűnik, hogy kirabolták, háborgatták, de nem erről van szó. Ezek a szétdobált lábakkal fekvő, úgynevezett „táncoló rítusban” eltemetett halottak a dél-oroszországi síkságon a jellegzetes szarmata temetkezések közé tartoznak egy bizonyos korban.

Órákat, vagy talán napokat is tudnék beszélni erről a tizenhárom éves munkáról. Igyekeztem úgy elmondani az eredményeket, hogy érezzék mögötte a küszködő, visszaeső, majd újra feltápászkodó embert is. Én nem tudom, ki hogy van vele, de az utóbbi időben

— úgy érzem — mindenki kijelentő mondatban beszél, és néha még mintha felkiáltójelek is lennének a mondat végén. Irigylem ezt a magabiztosságot, őszintén mondom, irigylem. Bennem ez valahogyan másképpen van, sokszor bizony kérdőjelesek ezek a gondolatok, melyeket itt elmondottam, sőt nem egyszer: duplán kérdőjelesek.

S végezetül hadd kívánjam tiszta szívemből az utánunk következő régésznemzedéknek, hogy folytassa méltón az általunk

— talán nem méltatlanul — elkezdett munkát.

46