Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Kőhegyi Mihály: A bajai múzeum szerepe Észak-Bácska régészeti kutatásában
Kőhegyi Mihály A BAJAI MÚZEUM SZEREPE ÉSZAK-BÁCSKA RÉGÉSZETI KUTATÁSÁBAN Az első lelet 1861-ben került a Nemzeti Múzeumba erről a területről.1 Az irodalmi említések után Patay Pál határozta meg az anyagot, és a bodrogkeresztúri kultúrába sorolta.2 A századfordulóig még más helyekről (Baja,3 Nagybaracska,4 Sükösd,5 Szeremle6) is kerültek elő őskori leletek, de ezek hitelesítése nem történt meg. Rómer Flóris volt az, aki — oly sok más megyéhez hasonlóan — ásatott is Baja környékén. A vaskúti halmokról első ízben 1867-ben kapunk hírt az általa szerkesztett régészeti krónikában: „Baján alul az úttól 2000 lépést, Vaskúttól délfelé 11 domb, azonkívül kerek sánc van; átmérője ...?, kerülete 300 lépés — közepe mélyebb, előtte nincsen árok. A nép száján török táborhely-képen ismeretes. KözliZombory László jogász.”7 Nem tudjuk, ki volt ez a lelkes jogász, de azt igen, hogy Rómer egy évvel később már jelentést tett az Archeológiái Bizottságnak „a szünnapok alatt tett” útjáról, melynek eredményét majd az Akadémia ülésén fogja közölni. Egyúttal bejelentette, hogy a vaskúti ásatást a napszám túlságos magassága miatt tavaszra kénytelenített hagyni, ezért a fölvett 200 forintot a takarékpénztárba visszafizette.8 A következő évben (1868) négy halmot bontott fel Rómer Flóris. Kettő ezek közül a faluhoz közelebb eső csoportba tartozott. A felvett jegyzőkönyv szerint ,,. . . mindkettőben itt-ott kevesebb csont” találtatott. Az egyikben egy üreg volt látható, de ezt tovább nem ásták, félve a beomlástól. A másik halomnál mérnök vezette a munkát, és így meg lehetett figyelni a belső szerkezetet. ,,. . . az itt lévő üreg alatt öt ölnyi mélységben a halom kellős közepén emberi csontok, S-hez és fogashoz hasonló igen erős, de már átrozsdásodott eszközök találtattak.” Ettől a csoporttól 1000 lépésnyire egy kilenc halomból álló csoportozat látható, amely a várnégyszög körül terül el. Közülük is két halmot ástak meg. Ezekben ,,. . . mint a többiekben 1—2 ölnyire szinte kisebb csontdarabok találtattak, majd pedig egy nagyobb szeghez hasonló bronzdarab. Két-három ölnyi mélységben már egy egész emberi csontváz, S-hez és fogashoz hasonló vasdarabok és elkorhadt famaradványok találtattak.”9 Még ebben az évben szól róla az éppen meginduló, máig élő központi régészeti folyóirat, az Archeológiái Értesítő Jurányi Lajos egyetemi tanárnak köszönetét szavaz a bizottság, amiért az előkerült faanyagot meghatározta. A leletek a Nemzeti Múzeumba kerültek.10 Dudás Gyula könyve, melyet Bács-Bodrog vármegye régészeti emlékeiről írt, ismerteti az ásatás eredményeit.11 Könyvének bírálója is megemlékezik a vaskúti halmokról.12 Dudástól kapjuk a vár első pontos leírását : „E földmű igen sajátságos és nem tartozik a közönséges alföldi pogányvárak közé, mert a halmok között 37 i
