Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)
Merk Zsuzsa: A bajai múzeum ötven éve
kapott 25 pengőt.55 A teljes közönyt tapasztalva ironikusan így foglalta össze helyzetét: . tovább verklizünk: koldulok”.50 A várostól kért pénzösszegeket sem kapta meg, pedig igényei minimálisak: egy, a múzeumi tudományos munkához szükséges latin-magyar szótár — 50 pengő —-, valamint a céhládák elhelyezéséhez szükséges állványok voltak. Az indoklás mindig ugyanaz: nincs rá anyagi fedezet. Az állványok megvételét avval utasítja el a város, hogy a múzeumot nem tekintik kiállítóhelynek, pusztán az értékek összegyűjtése és megőrzése a feladata.57 A gyarapodó anyag kinőtte a kis szobát, új helyiségek biztosítására pedig úgy lett volna lehetőség, ha az épületben lévő magánlakásokból kiköltöztetik a lakókat, s elhelyezésükről- a város gondoskodik, de ehhez megint csak pénzre lett volna szükség.59 A tarhatatlan állapotok ellenére a múzeum mégis működött, látogatókat fogadott. Mindez Borsay Jenő érdeme, aki a városnak és környékének történelmét oly tisztelettel kutatta, s elért eredményeit önzetlenül adta át másoknak. Szépen formált betűivel megírt feljegyzései a múzeum Adattárában a mai kutatókat is szolgálják, mint ahogy egész tevékenységét is, melyet a múzeum érdekében több évtizeden keresztül fáradhatatlanul kifejtett, szolgálatnak tartotta. Leveleit nehéz meghatottság nélkül olvasni, hiszen azok gyakran könyörgő és alázatos hangja soha sem egyéni érdekeiért szólt. 1939-ben bekövetkezett váratlan halálával nagy veszteség érte —- az ő szavaival élve — a „Hamupipőke szerepet játszó” múzeumot, melynek megteremtéséért, munkájának megszervezéséért oly sokat tett, és amelynek két évig igazgatója is volt. Az 1939-es év utolsó harmadától nehezen nyomon követhető a múzeum élete, iratanyaga nagyon kevés. A háborús idők zilált viszonyai miatt gyakran változott az igazgató, mégis elmondható, hogy 1947-ig lényegében ugyanazok végezték a múzeum mindennapjainak megszervezését: Bácskai János György, Miskolczy Ferenc és 1943-tól Bárdos Ferenc.58 1940 és 1941 között Hódsághy Béla volt a vezető, aki elsősorban a könyvtári anyaggal foglalkozott, másirányú munkájáról nemigen tudunk.59 Ez idő alatt Miskolczy Ferenc a sokszínű, soknemzetiségű terület néprajzi anyagának gyűjtését folytatta, felismerve ennek sürgősségét. Bácskai János György a budapesti egyetem régészei végezte vaskúti ásatások munkálataiban segédkezett, s a gyűjtőmunka mellett annak feldolgozását is fontosnak tartotta. Az ambiciózus földrajz- biológia szakos tanárnak a Baja története a török uralom alatt és a Vaskúti régészeti ásatások című írása a polgári fiúiskola értesítőjében meg is jelent.00 A muzeális anyag szaporodása és kiállításának nehézségei egyre égetőbb problémaként jelentkeztek, mert a múzeumnak juttatott aprócska szoba már alkalmatlan volt a raktározásra és a bemutatásra egyaránt. A helyiséggondok megoldására az 1941-es év eseményei teremtették meg a lehetőséget, jól mutatva, hogy a Trianon utáni Magyarország rendkívül érzékeny, nyugtalan területén lévő városban létrejött intézmény sorsa szorosan kapcsolódott a terület egészének sorsához. A Délvidék visszatérte után a költöző vármegyei szervezet megüresedett épülete tette lehetővé a terjeszkedést a múzeum számára. Nem a megyeháza épületében, hanem az ide költöző 12
