Merk Zsuzsa (szerk.): Emlékkönyv a bajai múzeum 50 éves évfordulójára 1937-1987 - Bajai dolgozatok 6. (Baja, 1989)

Bánszky Pál: Nagy István-képek a Türr István Múzeum gyűjteményében

Nagy István Baján történt letelepedésével kapcsolatban korábban többféle időpont merült fel. Radocsay Dénes az 1943-ban megjelent tanulmányában még az a feltételezés élt, hogy 1931 novemberében kerültek Bajára. Aszalós Endre az 1973. október 18-án Baján megtartott tudományos tanácskozáson 1933-as bajai letelepedésről beszélt. Hasonló tájékozódási pontot adott először — Nagy István bajai éveinek hiteles feltárásában sokat fáradozó — Késmárky Mária, aki 1973. november 9-én készített interjút Yondra Ottóné, született Szoyka Annával.3 Ő a hangos gondolkodás szintjén így emlékezik: ,, 1932-ben született a kislányom és amikor 0 [mármint Nagy István] eljött hozzánk és benézett az ablakon és látta, hogy az én 8 hónapos kislányom fönt van az asztal tetején, az 33-ban volt” ... Az általam hozzáférhető forrásanyagra, Késmárky Mária kutatásaira hivatkozva Tóth Antal a Janus Pannonius Múzeum 1977-es évkönyvében: az 1934 elején történt végleges letelepedésről ír. Ez pedig azt jelenti, hogy Nagy István csupán három évet élt Baján. De ez sem jelentette azt, hogy három év alatt ki sem mozdult többé a városból. Nyaranta ezután is ellátogatott Sajkásra és Verbászra. Ennek egyik Duránci Béla által közzétett bizonyítéka a verbászi Petroczi házaspár portréja, amely kivételesen datálva is van ,,1934 Nagy István” jelzéssel. Különösen a sajtó előszeretettel toldotta meg a művész Baján tartózkodásának az időtartamát. Nagy István halálakor az a hír jelent meg, hogy hat évet élt Baján. A Varga Imre által készített szobrának a felállítása előtt a szoborállítást azzal is indokolták, hogy tíz évig élt Baján — mintha az időtartam terjedelme adná meg a művész jelentőségét. S a lakóházon elhelyezett emléktábla ma is 1926-tól számolja Nagy István bajai éveit.4 Még néhány megjegyzés ehhez a kérdéshez ;

1. Nagy István örökkön bolyongó, országutakat, erdőket, falvakat járó „nomád életmódja” eléggé közismert. Lássuk be, hogy betegsége miatt lett inkább helyhez kötött. Ezt bizonyítja Lyka Károlyhoz 1934. május 18-án írott levelének ez a sora is; „Betegségem három év óta bénit.”5

2. A Türr István Múzeum gyűjteményébe került művek döntő többsége nem a Baján készült képekből került ki. A sokat emlegetett mappájában ott voltak száz meg száz számra a korábban készült művek is, a korai rajzoktól, az erdélyi, alföldi, bakonyi és bácskai, tehát valamennyi jelentős alkotóperiódusát és mozgásterét felölelő festmények.

Ez a körülmény meghatározza — és a jövőre nézve is kitágítja — a Türr István Múzeum gyűjtési profilját. Szerencsére a múzeum már jelenleg is tucatnyinál több fontos művet — köztük főműveket is — tudhat magáénak. Ezek közül kívánom néhányra nagyobb hangsúllyal felhívni a figyelmet.

Az 1928 körül készült BÁNYALÓ c. festmény művészetének akár programképe lehetne. A magyar művészetben számos lóábrázolást ismerünk, fő tendenciaként szép kiállású, hátaslovakkal. Itt a sivár, lehangoló táji környezetbe szinte szervesen belesimul, csupán kékes-ezüstös testével és a sörény sötét foltja által különváló fejével villan elő egy ló. Látszólag jelentéktelen motívum, mert a háború közkatonáiról, béresekről és ezer ráncba barázdált arcú öregasszonyokról is készített képeket. A Bányaló önmagában is

112