Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
Katymár és környékének Árpád-kori és középkori története
vaj hospes volta. Ez ^latinul vendég) általában más helyről érkező telepest, jövevényt jelentett, de tartalma az idők folyamán erősen megváltozott. A XIII. században már nemcsak az idegeneket nevezték így, hanem azokat a hazai parasztokat is, akik szökve vagy költözködési jogukkal élve földesurat cseréltek, s mint szívesen fogadott új települők elnyerték a hospesek kedvezményeit: néhány évig adómentesek voltak, később is pénzben kellett csak adózniok, szabadon költözködhettek, a földesúri bíráskodás alá nem tartoztak/*72 Talán a régi, valóban lengyel jövevények kiváltságát kell látnunk ebben az adatban? Nem tud • juk. Annyi mindenképpen bizonyos, hogy Lengyelbe érdemes volt áttelepülni. A későbbi oklevelekből az is kiderül: miért? Egyszerűen azért, mert a faluban igen sok volt a nemes, aki nyilván kisebb telkén gazdálkodott, s így a település nem érezte soha anynyira a földesúri nyomást és terheket, mint a környező jobbágyfalvak. Az 1400-as évek elejétől kezdve igen gyakran találkozunk lengyeli nemesekkel, akiket függetlenségük, földesúr alá nem tartozásuk miatt királyi emberként vesznek igénybe nagybíráink. 1400 áprilisában Lengel-i Balázs fia Máté kezdi a sort/*73 1400 májusában a megye veszi igénybe hasonló szolgálatra Legel-i András fia Lászlót, és Balázs fia Antalt ugyanazon Lengéiből.474 (Sokszor a jegyző egy oklevélen belül is másképpen írja a neveket és helységeket). Balázs fia Máté és a később szereplő Balázs fia Antal nyilván testvérek voltak. Néha távolabbi vidékre is kirendelte őket a királyi parancs. 1401-ben Lengel Balázs fia Mátét (nyilván az előbbit) Szeremlén és Lakon elkövetett hatalmaskodás ügyében jelölik királyi emberként.475 1403-ban Lengel János szeremlei jobbágy számos társával részt vesz a Töttösök birtokát képező Lakch falu megtámadásában, melynek során Miklós papot, a pécsváradi konvent tagját, is megölték.476 Nyilván Lengyelből áttelepült ember vezetéknevével van itt dolgunk, akit korábbi lakóhelyéről neveztek el társai. Erre a névadási szokásra számtalan példát találunk a környező falvak középkori okleveleiben. 1406-ban két somogyi jobbágyot fogtak el a Töttösök birtokát kepező Sembech várában. A szökevények nyilván a Dunán keltek át s ezt a pontot nem tudták elkerülni. A jobbágyok a templom ,.valahány dénárját” is magukkal vitték. Bodrog megye Lengel-i Tarsok Lászlót, és ugyanonnan Albert fia Andrást küldi ki ítélethozatalra.477 Az „ugyanonnan” szó kétségtelenné teszi, hogy a Lengel-i elnevezés a nemesek lakóhelyét jelenti. Az esetek túlnyomó többségében ugyan nem jelzik ezt a — számukra nyilvánvaló — tényt, de az azonosság bizonyos. Lengyel és Sembech egymástól mintegy 30 kilométerre van, tehát egy nap alatt megjárni és ítéletet hozni aligha lehetett. 1412-ben Wres Pál fia István, a kalocsai káptalan előtt tanúsítja, hogy birtokrészeit Wres és Lengel nevű Bodrog megyei birtokokban Maróthi Jánosnak eladta.478 1419 őszén a környező települések jobbágyai Pathala falura támadtak, ott romboltak és fosztogattak. Köztük volt Lengel-i László is, aki Myske községben lakott.479 Mindez október 27-én történt. Ám volt a dolognak előzménye is. Október 3-án Gesth-i 64
