Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
Katymár és környékének Árpád-kori és középkori története
Katymár valószínűleg nem a mai helyén állott. Sokkal nehezebben tudunk azonban felelni arra a kérdésre, hogy hol kell keressük a középkori települést. Az ún. II. József-féle felmérésen jól látszik, hogy Madaras a Telecskai-dombokon, a Prispa-tótól nyugatra feküdt.4111 Katymár csak ettől nyugatra lehetett. A falu öregjei többször emlegetik, hogy a jelenlegi téglagyár és a Szentai-temető között elvezető pacséri út és a Telecskai-dombdk találkozásánál, magukon a dombok északi peremén volt az egykori Katymár. Település itt valóban lehetett, de ez a terület inkább Madarashoz tartozott, mert a közelében fekvő török várat mindig madarasi palánkként említik a zsoldjegyzékek.437 Van viszont a jelenlegi községtől délnyugatra, közvetlenül a falu mellett, a Kígyós patak déli oldalán egy enyhe emelkedés, melyet Katymár régebbi lakói, a bunyevácok crkviste-nek neveznek, ami magyarul „templomocskát” jelent.'138 Mind a régi település, mind a hajdani templom emléke elődeiktől átvett hagyományként a ma élő öregek tudatában még elevenen él. A terület ma többnyire szántóföld, kevés szántóval. Régebben rét és legelő volt, amit később feltörtek, s az emelkedettebb helyeket szőlővel ültették be. A középkori oklevelekben szereplő szomszéd településeket (Madaras, Eszter, Bátoregyháza, Lengyel, Patalaszentpéter, Bothalma, Sári) figyelembe véve ezen a területen állott az egykori Katymár néhány házával. BÁTOR(D)EGYHÁZ(A) Nevének első része valószínűleg alapítójának nevét viseli. Bátor szavunk ótörök eredetű és bátort, hőst jelent/1'19 A személynevet már az Árpád-korból ismerjük.440 A település maga is tatárjárás előtti lehet de elpusztult, és csak később telepítették újra.441 Első okleveles említését 1323-ból ismerjük. Károly Róbert a kalocsai egyháznak megparancsolja, hogy Bechey Imre mestert (a bátmonostori Töttös család ősét) iktassa be Bátmonostorba, a környéken lévő néhány településbe, halászóhelybe és erdőbe. Erre azért volt szükség, mert „békétlen időkben” ezeket elidegenít tették tőle a szomszédok. Ezek között szerepel Bátorighaza is/*42 1340-ben Becsei Imre fia Töttös végleg megszerzi a birtokot. Károly Róbert azt írja a birtoklást elrendelő oklevélben, hogy „hívünk Tuteus mester . . . elénk járulva hűségére és hűséges szolgálatainak jeles érdemeire hivatkozott dicséretesen, amikkel nekünk gyermekkorától fogva a mi és országunk valamennyi hadjáratában uralkodásunk felmagasztalása érdekében a legnagyobb buzgósággal szállt szembe a szerencse változó helyzeteivel, alázatosan előadva és kérve, hogy bizonyos Geubar, Rusd, Acha és Baturheghaza-nak hívott, és Bodrog vármegyében lévő földjeinket, melyek régi idők óta üresek és lakatlanok . . . hűségéért és szolgálataiért neki örökre adjuk és adományozzuk”. A beiktatást azután a kalocsai káptalan el is végezte. Batureghaza esetében bizonyos Kaiand-i Simon nevű nemes azt mondta, hogy ennek földje több nemeshez tartozott valamikor.443 Simon ezt nyilván 59
