Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)

Katymár és környékének Árpád-kori és középkori története

Becsei Imre nem volt teljesen idegen hazánk egyik legnevezetesebb nemzetségétől, a Becse-Gergelytől. Valamelyik leányt vette el közülük, mert az oklevelek atyafiságot emlegetnek. Az első róla szóló, 1311-ben kelt oklevél azonban Becsey Imrét csak — az ekkor kialakuló köznemességet jelölő — „serviens regis”-nek, azaz a király szolgálójának nevezi, s ez nemcsak amolyan stiláris fordulat, vagy szóvirág.384 Imre tehát aligha származott a Becse-Gergely nemzetségből egyenes ágon, esetleg nem is volt nemes ember, hanem csak később lett azzá, mikor a szerencse és hírnév szárnyaira vette. Felemelkedését valóban annak köszönhette, hogy a csata fia volt, és a rendkívül bonyolult helyzetben Károly Róbert mellé állt kardjával és karjának erejével. Szerencséje volt, mert az Árpád-ház kihalta utáni pártharcokból és a trónért folytatott küzdelmekből Károly Róbert került ki győztesen, ő lett az ország királya, s a hozzá szorult helyzetben hű vitéznek mindenütt egyengette a felemelkedés útját. Királyi serviensként említik okleveleink 1311 és 1318 között, de 1321-ben már tárnokmester, és ugyanebben az évben Bars megye főispánja, és lévai várnagy is egyúttal.385 1355 körül halhatott meg.386

Lassan a család kezén lévő birtok is gyarapodni kezd. Amikor az Osli nembeli fiútestvérek a trón ellen hűtlenségbe estek, Károly Róbert elkobozza birtokukat. Igaz, egy részét visszakapták, de ebben nyugton már nem maradtak, és ezért 1318-ban Becsey Imrének adják el Aszófőt.387 1322-ben Károly Róbert neki adományozta Bátmonostort, mely azután az uradalom központja és a család névadója lett.388 Megvolt hát a birtok (többet is ragasztottak hozzá apródonként), de hiányzott a kutyabőr. Ezt sem volt túl nehéz megszerezni. Bizonyára a király is megadta volna, de előkelőbbnek látszott ősnemes színében feltűnni. Miképpen esett, hogy a Becse-Gergely nemzetség két tagja 1342-ben Becsey Töttöst (Imre fiát) az ő nemzetségükhöz tartozónak mondja? Maga az oklevél megfelel erre, csak kissé a sorok mögé kell néznünk. Az történt ugyanis, hogy a Becse-Gergely nembeli VI. Lőrinc valami erőszakoskodás miatt, melyet Danes zólyomi főispán ellen követett el, fej- és jószágvesztésre ítéltetett.

Az eset kapóra jött Becsey Töttösnek, hogy hatalomra és gazdagságra vergődött családját még az ősi származás fényével is díszítse: a királynál Lőrinc megmentőjeként lépett fel. A fej- és jószágvesztésre ítélt Becse-Gergely nembeli Lőrinc nevében 100 márka ezüstöt fizetett le az országbírónak, és a sértett Danes főispánnak, azonfelül 100 márkát adott neki Bátmonostoron (soha nem is bírt) és Becsén levő részjószágaiért. Mi sem természetesebb, mint hogy hálából Lőrinc és testvére elfogadták, és elismerték őt Becse-Gergely-nembelinek.389

Ez a kis családfa-kozmetikázás nem az első eset volt a magyar történelemben, nem is az utolsó.

Míg apja Károly Róbertnek volt hű vitéze, addig a két fiú Nagy Lajost szolgálta odaadással. Az első nápolyi hadjáratra is elkísérték, és amikor az álnok Johanna sógorát, Károly durazzói herceget elfogták, az ítéletet Becsei Imre fia Vesszős hajtotta végre. Ahogyan a Névtelen Minorita Krónikájában feljegyezve találjuk: „Ama helyen, ahol az ártatlan Endre királyt gáládul megölték, s

52