Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A nemesi vármegye
nevek első tagja helységnevet takar, azaz Reg-i Tamás valóban Reg faluból való. A 12 falunév három, egymástól jól elkülönülő tömbre bomlik. Besenyő és Csepcs szomszédosak.274 Mindkettő a mai Sükösdtől nyugatra, az ártérben feküdt. Borota — a 12 településből az egyetlen, ma is élő falu — a Telecskai dombok legészakibb nyúlványán található. Zside a szomszéd falu. Rég, Szentlászló, Paka, Lekcse, Kákát, Arányán, Ordod és Tamásfalva pedig a mai Vaskúttól délre kezdődő területen fekszik, egészen Gákováig. (E falvak ma részben Jugoszláviához tartoznak.). Szinte valamennyi település szomszédos, egyetlen nagyobb bokorban találhatók. Katymárhoz közel (10—30 kilométer), attól kissé nyugatra fekszenek, illetve feküdtek. Besenyő a megye északnyugati, mocsaras csücskében; Borota a megye lakatlanabb, homokos területén; Rég és szomszédosai a Telecskai dombok termékeny hátságán helyezkedtek el. A két, egyszerre hivatalban levő szolgabíró soha nincs egy csoportból. Ebből talán szabad arra következtetnünk, hogy a kiválasztásban a területi elv érvényesült. Ez az ügyek intézését is egyszerűsítette, hiszen a bizonyára saját otthonában tartózkodó szolgabírót a közeli helységek nemessége könnyebben érhette el. A felsorolt falvak közül egy sincs — a különben hatalmas birtokokkal rendelkező—bátmonostori Töttös család tulajdonában. A megye nemessége tehát kínosan ügyelt arra, hogy a saját akaratukat képviselő szóigabírák véletlenül se legyenek lekötelezett Töttös-alattvalók. Jogelv volt, hogy birtokperekben a megye sohasem ítélkezett.275 A kéthetenként tartott sedes judicaria — az első szó elejéből és a második végéből összevont, közhasználatú néven sedria — hatásköre korlátozott volt, mert a nemesség minden fontosabb ügyével a királyi kúriához fordult. Csak kisebb hatalmaskodási ügyek, vagy olyan perek tartoztak rá, melyeket az úriszéktől fellebbeztek a megyéhez. Az úriszék színhelye az a birtok volt, ahol a jobbágy lakott. Az ítélőtársak rendszerint nem nemesek voltak, de a szolgabírónak, vagy megyei küldöttnek jelen kellett lennie. Minden nemes és birtokos jobbágyai fölött bármely ügyben bíráskodhatott az úriszéken, kivéve a lopást, rablást, gyilkosságot és gyújtogatást, tehát a közbűncselekményeket.276 Ezt azonban — úgy tűnik — nem mindig tartották be. 1393-ban Bátmonostori László fia Lászlótól elloptak egy lovat. A ménes pásztora István felismerte a lovat Katymáron Öltük Miklós kun ember kezén, és azt visszavette. Katymár is Töttös-birtok volt ekkor, s bizonyára a részrehajlás elkerülése végett az ügyet Mátyás mester Izter-i birtokára tették át. A ló eltojvajlásával kapcsolatos ügyben, az „ítélet meghallgatására és megtekintésére” a megye két embert küldött, akik aztán közösen ítéletet is hoztak. A földesúr tehát — miután mindkét jobbágy az ő egyik falujában lakott, és a ló amúgy is megkerült — nem vitte a király elé az ügyet, hanem egy pártatlan, szomszédos földesurat és a megyét kérte meg ítélethozatalra.277 A földesúr felelt jobbágyaiért. Amikor Pál bátai apát tisztjei és jobbágyai hatalmaskodást követtek el a Töttösök Kispáli és 36
