Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A nagybírák
A közgyűlést Losonci István macsói bán tartotta, mert a nádor más ügyekkel volt elfoglalva. A 85, név szerint összeírt gorosztevő között tolvaj, útonálló, hamis pecsétek vésője és férjgyilkos szerepel. Társadalmi állásukat tekintve szolgák, jobbágyok, telepesek. Egyedüli kivétel István pap, a hamis pecsétek vésője, aki bodrogasszonyszakai nemes. A díszes névsorban Rufus Pál és Antal fia András is szerepel a tolvajok és útonállók között. Mindketten Gellért úr lengyeli jobbágyai voltak. Hogyan zajlott le ez a gyakorlatban? Okvetlenül részt kellett venniük a közgyűlésen a szolgabíráknak és a megyei ispán(ok)nak. Ök a nemesség képviselői hivatalból, s már a legelső gyűléseken mint a nádor bírótársai szerepelnek.174 Az 1291. évi törvény egyenesen a nádor ellenőrzésével bízta meg őket.175 Szerepük, jelentőségük az idők folyamán egyre nőtt, az interregnum idejéből arra is találunk példát, hogy a kongregációkon a nádortól függetlenül is eljártak, sőt ténykedésükről oklevelet állítottak ki a maguk nevében és pecsétjük alatt.170 A közgyűlés megalakulása után az elnök felhívta a tizenkét esküdtet, hogy megválasztásukkor tett esküjükhöz híven nevezzék meg a gonosztevőket. Erre ezek elvonultak — velük voltak valószínűleg a szolgabírák is177 —, s hosszas tárgyalás után, községről községre haladva összeállították azok névsorát (registrum proscriptionale), amelyet a szolgabírók megpecsételtek. Ezt a jegyzéket átadták a nádornak, aki a közgyűlésnek felolvastatta; ahhoz bárki hozzászólhatott, és még bárkit felvehettek abba.178 A rendes közgyűlési formákat is megtartották: bár tudvalevő volt, hogy a névsorba felvettek közül senki sem jelent meg, de azért a jegyzék felolvasása, s a hozzászólások elhangzása után felszólították a felsoroltakat, hogy álljanak elő. S csak miután megállapították, hogy egyikük sincs jelen, sem ügyvéd nem jelent meg képviseletükben, került sor az ítélet meghozatalára.179 A meg nem jelenést bűnösségük bizonyítékának tekintve, a nádor, az esküdtek s a megye hatósága a vádindítványként szereplő jegyzékben felsoroltakat azon nyomban bűnösnek mondotta ki. Akiket ez a levelesítés sújtott, azokat bárkinek jogában állott minden bírói eljárás nélkül elfogni, megölni, vagy bármiképp megbüntetni, s javaikat elfoglalni.180 A gyilkosok, rablók, tolvajok, gyújtogatok, orgazdák összeírása után más ügyek tárgyalására tértek át, ha erre egyáltalán ideje volt a nádornak, mert a nemességnek ezernyi birtokpere gyűlt össze a két közgyűlés között.181 A tárgyalás úgy folyt le, mint más bíróság előtt. A felperes vagy megbízottja, amikor rákerült a sor, felkelt és előadta panaszát vagy keresetét, mire az alperes vagy ügyvédje rögtön felelni tartozott. Ha a bíróságnak az elég volt, azonnal meghozta az ítéletet. Ha azonban nem sikerült az ügy összes körülményeinek a tisztázása — s ez volt a gyakoribb eset —, akkor a pert elhalasztották. Zömében birtokperekben fordult ez elő, amelyekben a bizonyítás oklevelekkel történt a legmegfelelőbben, ezeket pedig csak ritkán tudták az illetők még a közgyűlés ideje alatt megszerezni és bemutatni. Ilyenkor a kúriába halasztotta el a pert a nádor. 25
