Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)
A magyar állam szervezete
hallgató szervvé történt átalakítása fontos politikai lehetőségeknek nyitott kaput.113 Ebben az új, az egyes ügyeket elosztó szerepben találjuk a kápolnásispánt az egész XIV. században, sőt a következő században is.114 A királyi kápolna oklevéladásának végső időbeli határát évszámszerű pontossággal még nem adhatjuk meg. Utolsó kiadványai 1433-ból ismeretesek. Oklevéladó tevékenysége alighanem 1435-ben, a bírósági reformmal egyidőben szűnt meg. Arra mindenesetre van adatunk, hogy 1436- ban a középpecsét, amit a kápolnaispán használni szokott, már nem volt a kezében.115 A királyi kápolnaispán ezután már csupán csak az udvari papság feje maradt. A magyar királyság első századában gyéren előforduló oklevélkiállítást nyilván az udvar papjai végezték. Kancellárról vagy rendszeresen működő kancelláriáról nincs tudomásunk.116 A XII. század első felében megnőtt az oklevelek jelentősége. Még mindig az egyházzal kapcsolatos intézkedésekről (adományok) szóló oklevelek vannak túlsúlyban, de már találunk világiaknak nejükről, gyermekeikről, rokonaikról gondoskodó oklevelet is.117 II. Géza (1141—1162), valamint III. István (1162—1172) harmincegy évig tartó uralkodása idején — a ránk maradt oklevelek alapján joggal feltételezhetjük ezt — legalább ugyanannyi királyi oklevelet adtak ki, mint az azt megelőző 140 év alatt.118 Az oklevelek számszerű növekedésével párhuzamosan jogi bizonyuló erejük növekedése is megfigyelhető.119 A királyi oklevelek szerkezetének kialakulása II. Béla (1131—1141) idejére tehető 120 Hat oklevele közül háromban ugyanaz a személy szerepel a kiállítás körüli ténykedésnél, akinek állandó megbízatása már némi szervezettségre mutat Ez a személy a nótárius, később a kancellárius címet viseli.121 Nem az oklevél írójaként tűnik fel, hanem mint annak megpecsételője. II. Géza (1141—1162) idejéből Barnabás nótárius neve maradt ránk hét ízben. Ö már nem csak pecsétel, hanem írja is az okleveleket.122 III. István (1162 —1172) idején Bicén vagy Becen írja az okleveleket, azaz ő a nótárius, a megpecsételés viszont általában a comes capellae dolga.123 Az udvari oklevéladás tehát az udvari papság főnökének felelőssége alá tartozott, ami már csak azért is érthető, mert a notarius is pap volt.124 Okleveles gyakorlatunkban III. Béla (1172—1196) uralkodásának második szakaszában következik be a gyökeres fordulat, mely a királyi oklevelek szerkezetének megszilárdulásával jár együtt.125 Ez a változás Adorján és Katapán kancellár nevéhez fűződik.126 III. Béla Bizáncban nevelkedett, és ott közvetlenül tapasztalhatta az írásnak az államkormányzatban, s általában a jogi életben való fontos szerepét.127 Uralkodása végén a kancellária már egy jól szervezett és egységes szerkezetű okleveleket kiállító intézményként áll előttünk.128 Teljes joggal tulajdonképpen csak ettől az időtől beszélhetünk kancelláriáról, s addig talán helyesebb lenne helyette a királyi kápolnát említeni, melynek keretén belül működött az udvari oklevélkiállító szervezet.129 Bírói ítéletek is csak III. Béla idejétől kezdve maradtak ránk, mert eddig a királyi kúriákban hozott ítéleteket nem foglalták írásba.130 Krónikáink az írásbeli kérvényezés gyakorlatát 20
