Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Katymár és környékének középkori oklevelei a Zcihy okmánytárban - Bajai dolgozatok 5. (Baja, 1983)

A Katymár és környékbeli oklvelek magyar fordítása

nak, félve tisztelt uruknak a kalocsai egyház káptalanja köteles és áhítatos imáit az TJrban. Tudatjuk felségeddel, hogy a legna­gyobb tisztelettel vettük felséged megbízásából nyílt levél formá­jában kiadott parancsoló levelét, melyet parancsolóan intézett hoz­zánk ezekkel a szavakkal: Zsigmond, Isten kegyelméből a római­ak mindenkor felséges királya és Magyarország, Csehország, Dal­mácia, Horvátország stb. királya híveinknek, a kalocsai egyház káptalanjának üdvöt és kegyet. Azt mondja nekünk panaszkodva Bathmonostra-i Thewthews-nek mondott László fia János, hogy jóllehet ő az összes, Bodrogh vármegyében lévő birtokai, job­bágyai és testvérei utáni, királyi kincstárunk által követelt adó­ját megfelelő időben teljességgel megfizette, miként a többi nemes, Barachka-i Mihály fia Imrének, a mi kincstárunk adó­kivetőjének és adóbeszedőjének és az ő officiálisainak átküldte, ezen Imre és officiálisai adóját embereitől nem akarták elfogad­ni mondván, hogy kincstári adónkat arany forintban akarja megkapni; midőn ezen János ismételten elküldte nekik kincs­tári adónkat, jelezte, hogy máskor nem volt szokásban kincstá­ri adónkat arany forintban fizetni, sem jobbágyainak nincs mód­juk annyi arany forintot szerezni, akkor ezen adószedő és offi­ciálisai ugyanígy nem akarták elfogadni a kis pénzérmét; mikor pedig ezen János harmadik alkalommal küldte át nekik kincs­tárunk mondott adójának teljesítését forint hiányában kis dé­nárokban, ezen adóbeszedő és officiálisai kincstárunk adójának lerovását elfogadták és átvették, de kiagyalt ármánykodással arra utaltak említett kincstárunk adóbeszedőjének, Imrének mondott officiálisai, hogy ezen mondott Jánosnak és testvérei­nek emberei és jobbágyai nem a megfelelő időben fizették be kincstárunk adóját, ezen Jánosnak és testvéreinek a mondott Bodrogh vármegyében lévő minden egyes községe után három márka bírságot akartak kapni és kikényszeríteni, kettőt maguk­nak és egyet az alispánoknak és a mondott vármegye szolgabírái­­nak, amely bírságokért az említett vármegye mondott alispánjai és szolgabírái a mondott Imre, a mondott bírságadók beszedője officiálisainak megkeresésére és csábítására kapzsiságtól vezé­relve, az előbb mondott Jánosnak és testvéreinek némely bir­tokára kiszállva jobbágyaiknak hetvenhét ökrét fosztogatva el­vették, amely ökröket ezen alispánok és szolgabírák maguk kö­zött szétosztották és tetszésük szerint bántak velük az ő igen nagy sérelmükre és kárukra. Ezért hűségteknek határozottan megparancsolva elrendeljük, hogy küldjétek ki tanúként hites embereteket, akivel Besenew-i Mihály, vagy ugyanonnani Ta­más, vagy Tharnok-i Pál, vagy Barky-i András mások távollé­tében a mi emberünk azon mondott birtokoknak szomszédaitól és határosaitól, melyekbe — azt mondják — az említett ökröket elvitték és befogadták volna és a mondott vármegye többi ne­mes megyetársával, akiktől illő és lehetséges, az Istennek járó hitüket és irántunk és szent királyi koronánk iránti hűségüket megtartva, az előzmények hamisítatlan és feltétlen bizonyossá­gának igazságát tudja meg, puhatolja ki és vizsgálja ki, amit azután nekünk híven írjatok meg; ezen [levelünket] nagyobb pecsétünkkel, melyet mint Magyarország királya használunk, 122

Next

/
Thumbnails
Contents