Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
A nemesi vármegye
Érdekes kérdést vet fel egy 1418-ban kiadott megyei oklevél, mely nemesek ellen elkövetett fegyveres hatalmaskodásról szól. Ebben Villyan-i Pál fia: Tamás szeremlei tiszt szerepel és közvetlenül utána, csupán vesszővel elválasztva a falu bírája következik.68 Ebből az oklevélből sajnos nem lehet eldönteni, hogy Villyan-i Tamás a bátai apát szeremlei tisztje és egyúttal a helység bírája is, vagy ez két személy. Az utóbbira gyanakszunk. A hatalmaskodásoíknál általában a bátai apát „népei és jobbágyai” szavak állanak a felsorolt nevek után.69 Egy esetben azonban külön csoportba szedték a szeremlei jobbágyokat és külön az „apát úr udvarházából” valókat.70 Nyilván ezek voltak az apát „népei” és elsősorban személyes szolgálattal tartoztak neki, vagy mesterékként dolgoztak gazdasága számára. Ezeknek külön udvarbírájuk lehetett. Az alszegedi bíró levelének címzésében világosan megkülönbözteti a szeremlei bírót és Töttös János udvarbíráját.71 Egy faluban tehát lehetett ugyanazon időben két bíró, de mindegyik más-más emberek (udvari népek, illetve jobbágyok) felett ítélkezhetett. Még két esetben esik szó okleveleinkben bíróról. 1431-ben a bátai, lórévi és szeremlei jobbágyok megtámadták a Töttös család tulajdonában levő Lak falut, bírájának házát lerombolták, feleségét megverték és disznait elhajtották.72 1459-ben viszont Töttös László egyik jobbágya szökött Szeremlére és erről Töttös bírájának esküje alapján tanúsítványt állított ki Bodrog megye két alispánja. Sem ebben, sem az előzőben nem említik a bíró nevét.73 A fentiék nyilván a falusi bíró tevékenységének csak kis hányadát ölelik fel, hiszen a hétköznapi, csekély, úgynevezett bagatell ügyek intézésének nem maradt írásbeli nyoma. A megyei emberek intézménye a királyi emberek mintájára alakult ki. A peres eljárás egyes fázisaihoz (idézés, eltiltás, tiltakozás, vizsgálat stb.) és peren kívüli cselekményekhez a király, a nádor kiküldte az ő képviselőjét és mellé a megye a magáét. Az eljárásokban a szolgabíráknak kellett volna részt venniök, de az ügyek felszaporodtával számuk kevésnek bizonyult. Ezért a kúriai gyakorlatot utánozva a megyék külön megyei embereket küldenek ki, akik esetről esetre nyert megbízás alapján járnak el a legkülönbözőbb ügyekben. A szeremlei vonatkozású oklevelekben számuk eleinte (1354, 1383) csak egy.74 Később (1390, 1391, 1401, 1405, 1407, 1411, 1418, 1431, 1437, 1449, 1459)75 mindig ketten szerepelnek a megye által kiadott oklevelekben. S bár mindössze kétszer mondják kifejezetten őket nemeseknek és a vármegye bizalmas embereinek, valójában minden esetben így volt ez, csak ezt a számúikra magától értetődő dolgot feljegyezni nem tartották szükségesnek.76 Egy esetben (1405) a szolgabírót küldik el egy megyei nemessel.77 Itt azonban bizonyára a személyes sérelem és a bizonyságtétel súlyának növelése játszott szerepet, hiszen éppen ez az oklevél tartalmazza a bátai apát szavait, melyekkel Bodrog megye alispánját becsmérli, hatalmát el nem ismeri, mint azt föntebb már idéztük. A kéthetenként összeült sedriáról kevés emlékünk van. Annál figyelemre méltóbb az az oklevél, melyből kiderül, hogy az egyik sedrián a szolgabíró is részt vett.78 Az ügy újra Angos Imre lótolvajlásával kapcsolatos. A megye ebben az esetben, éppen a bátai 2 17
