Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
A szeremlei oklevelek magyar fordítása
megjárásának és megmutatásának.................megismerhető és megtapasztalható, így hajtották végre: a Duna partján bizonyos tövises határnál László mester és Zekohew-i Hercheg István jelenlétében .................határjelének mondták, a felek akaratából itt egy szembetűnő földhatárjelet létesítettek. Déli irányban nyíllövésnyire nagy és hatalmas nyárfák között, középütt egy kivágott fával, a felek akaratából szembetűnően körülárkoltak egy földhatárjelet. Innen déli irányban lejtősen jó távolságra cserjék és fűzfák sűrűje között, most kiszáradt vízfolyáson áthaladva, a Duna szögletében bizonyos kézzel ásott árokhoz érve, az apát úr az ő kiváltságlevele szerint azt Dobor erdőnek nevezte; míg Theutheus László mester, a másik László és az említett Herdhegh István azt állították, hogy az más helyen van. Innen kissé délnyugatra haladva a dunai révet érintve, mellette kissé túlhaladva, délkeletre folytatólagos határjelek mellett elérkeztek egy földhatárjelhez, mely a Dunához közel bizonyos nyárfa alatt volt, egy jelenleg kiszáradt vízmeder vagy vízfolyás mellett Ezt az apát úr a kiváltságlevél szerint Arkyslo-nak nevezte, ahol mindkét László és István ellentmondva nem Arkyslo-nak nevezték, hanem azt mondták, hogy az egy bizonyos dunai rév és mindkét László és István hozzátette, hogy a többi határjelet ítélet révén az ő atyáik alapították és készítették. Hogy ez így volt, azt néhai Zeech-i Miklós országbírói kiváltságlevelének eredetiben való bemutatásával erősítették meg. Erről a helyről ismét délkeleti irányban a dunai réven áthaladva bizonyos árokhoz érkeztek, amelynek a Dunából kifolyása volt s melyet az apát úr, kiváltságlevele szerint Vayásnák nevezett; itt László mester ellentmondott s azt tette hozzá, hogy a Vayas-nak a medren túl, más helyen kell lennie. Majd ugyanazon irányban a Duna felé bizonyos ároknál, az árok vége előtt kis távolságra földből határjelet csináltak. Az apát úr az egész árkot Vayasnak nevezte, de László mester azt állította, hogy nem Vayas az, hanem egy nemrég készült árok, ahol a Duna mellett lévő rét az ő kiváltságlevele szerint Vata csűrje volt egykor. Innen kelet felé tartva és nádas mocsáron áthaladva másik rétre jutottak, melyet az apát úr, az ő kiváltságlevele szerint Pózna szigetnek nevezett; ennek László mester ellene mondva, azt más helyen lévőnek állította. Innen keleti irányban mocsarakon és nádasokon áthaladva s bizonyos folyócskához érkezve, azt az apát úr Saruize-nek nevezte, ahol és amely fölött a kiváltságlevél szerint egykor András hídja volt; ez a Sár folyócska az ő Zeremlyen birtokának egész határát körülfolyta. Az apát úr ezzel befejezte bemutatását. Mindezeknek László mester ellene mondva arra utalt, hogy azt a helyet, ahol az apát úr András hídj át megnevezte, nem Sár folyócskának, hanem a közbeszédben Sebesfok-nak hívják; András hídja máslhol van. Ettől a helytől följebb a folyócskán, vagyis mocsaras vizen átkelve egészen kis Pali, másképpen Pangorach-nak hívott helységig a vizet nem annyira Saruize-nek, hanem Megtho-nak hívják, ahol a Sár folyócska az említett Megtho-ba torkollik. Kijelentette, hogy ennek igazát a hayszentlőrinci káptalan két levelének eredetiben való bemutatásával fogja bizonyítani. Az egyiket az Ürnák 1309-ik évében adták ki az említett földnek, vagyis a Bodrogh vármegyében levő kis Pali birtoknak, Megtho, Garthau és Sebesfok-nak hívott halastavaknak és Haraztherdew erdőknek a néhai Pali-i PongoraCh fiai Miklós és Ist9'
