Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
A szeremlei oklevelek magyar fordítása
szág királyának országbírója, barátságot tisztelettel. Tudjátok meg, hogy a legutóbb elmúlt Vízkereszt ünnepe nyolcadának 36. napján [felbr. 17.] az ország nemeseivel bírói székünkben bíráskodva, hogy a pereskedők között igazságot tegyünk, Pál testvér, a Batha-i egyház apát ura érdekében elénk járult ügyvédvalló leveletekkel Veegagh-i György és bemutatott nekünk 3 levelet. Egyet az apát úr és Bathmonostra-i Thewthws fia László fia László mester adtak ki és saját pecsétjükkel láttáik el; kettőt Zekóhew-i Hercheg-nek mondott Péter mester; egyik kötelezettséget foglalt magában, a másik az eskü elmulasztásáról szólt. Ezek közül az elsőnek, vagyis az apát úrénak és László mesterének ez volt a tartalma: Mi, Bathmonostra-i László fia László mester és Pál szerzetes testvér, a Batha-i Szent Mihály egyház apát ura jelen írásunkkal tudtára adjuk mindazoknak, akiket illet, hogy mi azt az esetet vagyis viszályt, amely köztünk Szent Vitus és Modeszt vértanúk most elmúlt ünnepén [1401. jún. 15.] történt, teljesen és mindenképpen a nagyságos férfiú, Zekchew-i Hercheg Péter úr kezére adtuk és bíztuk azzal a kötelezettséggel, hogy a király úr országbírójánák ítélkezési módja szeriint bármin t ítélkezik az előző dolgokban nagyságos Péter úr, azt mindkét fél elfogadni köteles. Ha pedig a félek bármelyike az említett Heroegh Péter úr ítéletét elfogadni nem akarná, az a másikkal szemben 100 márka dénárra büntettessék — az új pénzben — a bírói részen kívül, amelyet a perbebocsátkozás előtt kell letenni. Kölcsönösen kijelentik, hogy másik bíró ítélkezéséhez nem folyamodnak, hacsak Péter úr az általa kijelölt határidőre meghatározni és eldönteni nem akarja és nem tudja. Kelt Zekchew, Keresztelő Szent János születésének ünnepén [jún. 24.], az Űrnak 1401-ik évében. Péter második levelének szószerint ez a tartalma: Mi, Zekchew-i Hercheg-nek mondott Péter mester emlékezetül adjuk, hogy midőn a Dicsőséges Szűz születésének legutóbb elmúlt ünnepe utáni legközelebbi kedden [1402. szept. 12.] Bathmonostra-i László fia László mester és az apát úr között kölcsönösen fennálló perek és más dolgok megvitatására és eldöntésére — mint rendes bírájuk, melyre saját pecsétjükkel ellátott kötelezvényükkel önként választottak — Zenemben birtokon megjelentünk, ott csatlakozott hozzánk László mester és az apát úr. Először László mester adta elő az apát úrral szemben, hogy az apát úr Szent Vitus és Modeszt vértanúk most elmúlt ünnepén [jún. 15.] 8 jobbágyát, akiket az ő Bathmonostra-i birtokához tartozó rétjén kaszálás közben talált, Zeremlen-i szolgái és officialisai által hatalmaskodva elfogatta, a foglyul ejtetteket Zeremlyen birtokra hurcoltatta és ott mindaddig bilincsekben tartotta, míg neki tetszett, az ő igen nagy sérelmére. Ezt hallva Pál apát úr szólásra emelkedve viszont azt válaszolta: valóban igaz az, hogy László mester említett 8 jobbágyát elfogatta, de nem a László mester Bathmonostra-i birtokához tartozó réten, hanem a Zeremlien birtokhoz tartozó réten vagyis kaszálón, annak ténylegesen meglévő határjelei között. A hatalmaskodva és illetéktelenül kaszálókat és éthordókat azon a réten vagyis kaszálón fogatta el, amely Zeremlyen birtokhoz, következésképp az ő egyházához tartozott. Annak bizonyítására, hogy az apát úr officialisa a Zeremlien birtok közelében, Zeremlyen birtok határjelein belül fogatta el Lászíló mester 8 jobbágyát, nekünk a kaszálórészt be fogja mutatni. Így állván a dolgok, a felek által összehívott némely nemesekkel együtt ítélkezve úgy döntöttünk, hogy az apát 71
