Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)

Bevezető

BEVEZETŐ

Nem hadvezetőkről és hadjáratokról, hódítókról vagy ország vesztésekről, politikusokról vagy párttusákról akartunk írni, hanem egy középkori falu népének jeltelenül folyó hétköznapi életéről. Ha elhatároljuk a kutatás körét, s egy kisebb területen, ismerős helyen, ismerős tájon, ismerős arcok között mozogva keressük az eleven életet, munkánk eredményes lehet. Választásunk azért esett Szer erűiére, erre a Bács-Kiskun megye délnyugati csücskében megbújó Duna menti községre, mert nyelvében, szokásaiban, viseletében a leghagyományőrzőbb messze környéken és megmaradt okleveleinek száma még a két közeli városét (Baja, Zombor) is fölözi. A Duna széles ártere és lakosságának református vallása élesen elkülönítette a bal parti magaslatokon fekvő szomszédos helységektől, de ugyanakkor ezernyi szállal kötötte össze a túladunai Sárközzel.

Éppen ezért úgy véltük, nem felesleges, ha a Zichy család okmánytárában kiadott okleveleket magyarra fordítjuk és magyarázatokkal közreadjuk. A helytörténeti kutatás még az egyetemi városokban is legfeljebb jó résztanulmányokkal dicsekedhet a felszabadulás óta (újabb, jelentősebb monográfiák a századforduló óta hiányzanak), s a forráskiadás, amely a kutatás alapfeltételeit teremtené meg, éppenséggel országos viszonylatban is elmaradt, s ebben szinte csak az utóbbi évek hoztak némi fellendülést. Ellenünk vethetné bárki, hogy az itt közölt középkori oklevelek végső soron hozzáférhetőek a Zichy család okleveleit közlő 11 kötet valamelyikében. Igaz, de latinul. S ne feledjük: ma már történészeink, levéltárosaink jó része sem tud latinul. El fog következni az az idő, amikor — a török forrásokhoz hasonlóan — keresni kell egy-egy jó fordítót. A több évig elhúzódó munka közben felmerült annak igénye, hogy a kiadatlan oklevelek szövegét is adjuk. Ennek jogosságát nem vitatjuk, ám azt is be kellett látnunk, hogy ez erőnket és felkészültségünket meghaladja. Vállaljuk hát a kezdők úttörését, — hiszen egyetlen falu középkori okleveleinek fordítására és megszólaltatására még kísérlet sem történt —, annak ellenére, hogy tudjuk: ez a munka nyilvánvalóan nem lehet hézagtalan. Mi örülnénk legjobban, ha valaki (éppen a mi hibáinkon okulva) túllépne e módszert-próbáló kísérleten.

* * *

A jogfejlődés súlypontja nem a törvényalkotásban vagy az igazságszolgáltatásban keresendő, hanem magában a társadalom fejlődésében.1 Tökéletesedésének alapját mindenkor és mindenütt a legszélesebb értelemben vett társadalmi fejlődés képezte, változását a társadalmi viszonyok átalakulása idézte elő.2 A XI—XII. században még Európa-szerte zömmel szóban intézték az ügyeket, és rendkívül kevés oklevél keletkezett.3 Nálunk ekkor nem a földet, hanem a rajta élő embert becsülték, aki az egyik úr szolgálatából a másikéba lép.4 A magyar társadalom fejlődésében — mint tudjuk — az alapvető változást a XII. század folyamán a munkaerő és a föld értékviszonyá-5