Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
A nemesi vármegye
apát fennhéjázó és lekicsinylő magatartása miatt, mindent elkövetett hatalmának elismertetéséért. Szeremlével kapcsolatban a következő megyei emberek nevét ismerjük: Tharnuk-i Demeter fia: István (1354), Bark-i György (1383), Jakab fia: Benedek és Zeche-i Salamon fia: Péter (1390), Kethaz-i Máté fia: Miklós és Zeche-i Péter fia: Miklós (1391), Bark-i István fia: György és ugyanonnan Imre (1401), Bark-i Mátyás és Támok-i Péter fia: János (1405), Baia-i Benedek (1405), Chepch-i Pál fia: János és Zenthlazlou-i Mihály fia: György (1407), Baal-i elöljáró és Baye-i Benedek (1407), Buk-i Máté és Harazthy-i Dakow fia: János (1411), Jobagy-i Pál fia: Miklós és ugyanonnan Pál fia: Balázs (1418), Syde-i János és Zentlaclo-i Pál fia: Mihály (1431), Tarnok-i Tamás .fia: Vitus és ugyanonnan Miklós fia: János (1437), Bark-i Mihály és Kayand-i János (1449), Chypcz-i Geller és Sargy Miklós (1459).79 Kétszer mindössze Bajai Benedek (1405 és 1407) szerepel.80 Zeche-i Salamon fia: Péter/(1390) és Zeche-i Péter fia: Miklós (1397) esetében valószínűleg ugyanazon család három nemzedékéről (apa, fiú, unoka) van szó.81 Három esetben (1401, 1418, 1437) az oklevél kifejezetten megmondja, hogy a két megyei ember ugyanonnan, tehát egy faluból való.82 Máskor meg szomszédos helységek lakói : Bark és Tárnok (1405), Bál és Baja (1407), Bark és Kajánd (1449). Amikor pedig kissé távolabbi helységből küldik a megyei embereket, mint például Zside és Szentlászló esetében (1431), akkor a szolgaibíró lakik a szomszédos Borotán.81 Az okleveleinkben szereplő megyei emberek összeállításából az tűnik ki, hogy felesleges fáradság elkerülése céljából úgy igyekeztek megválogatni azokat, hogy az illetőik a hivatalos cselekmény színhelyéhez közel, lehetőleg egy, vagy szomszédos faluban lakó nemesek legyenek. Két településünk (Jobbágy és Csepcs) esik csak kissé távolabb Szeremlétől.8'1 Innen azonban vízi úton könnyedén lehetett elérni a mintegy 25—30 kilométerre fekvő Szeremlét. Lefelé jövet bizonyára Fájsz és Sükösd között mentek ki a tucatnyi mellékágon az Öreg-Dunára. Felfelé meg a kisebb sodrású Vajason eveztek hazáig. Mátyás szakított az eddigi gyakorlattal, amely úgy látszik nem vált be, és elrendelte, hogy erre a célra minden megyében külön esküdteket válasszanak a megyében .lakó tehetősebb nemesek közül (8 —12-t, vagy amennyire szükség van) és csak ezek mehetnek ki a káptalan vagy konvent bizonyságával tanúvallomások, perbehívások, iktatások és egyéb végrehajtások eszközlésére. A megválasztás egy évre szólt, mint a szolgabíráké.85 A megyei ítélőszék tanácsa azonban nemcsak a megye tisztviselőiből állt, hanem ezek mellett az állandó tagok .mellett bírótársakként szerepeltek az ott megjelent nemesek is. Ezek száma nem volt meghatározva, s nyilván alkalmanként választották őket. így például, amikor Losonczi István macsói bán törvényt tart Bodrog megye tolvajai és gonosztevői ügyében, mellette 12 esküdt ülnök szerepel a két szolgabírón kívül.86 Mátyás tehát bizonyos értelemben csak régi szokást szentesített és szabályozott. Az .esküdtek onnan kapták a nevüket, hogy a megyei nemesség részéről történt megválasztásuk után az alispánnal és szolgabírákkal együtt esküt tettek le a szent kereszt érintésével hitükre és a 18
