Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
A nemesi vármegye
Az egyetlen kivétel (1383) önmagában is rendhagyó, mert a három szolgabíró közül kettő — Miklós és Cheps — testvérek. Két név szerepel kétszer: Ordod-i Lőrinc először 1418-ban, majd 1431-ben, valamint Syde-i Imre 1411-ben és 1437-ben volt szolgabíró. Az egyik tehát 13, a másik 26 év múlva viselné a hivatalt. Csakhogy a fenti nevek esetében az első tagban inkább helységnevet, s nem állandósult vezetéknevet gyanítunk, s így az Ordod-i Lőrinc valóban ordódi (elpusztult helység Katymár és Gara között), Syde-i Imre pedig zsidei (Borota határában) volt. Talán nem egészen véletlen, hogy a szolgabírók származási helye közül Zaka, Csepcs, Besenyő, valamint Zside és Borota, továbbá Rég, Csukát, Szentmiklós, Ordod, Lekcse, Aranyán egymás szomszédosai. (Ma kivétel nélkül elpusztult helységek). Zaka és társai Bodrog megye északnyugati, mocsaras csücskében; Borota a megye lakatlanabb, homokos területén ; Rég és szomszédosai a Telecskai dombok északi, termékeny hátságán helyezkednek el.53 A két egyszerre hivatalban levő szolgabíró soha nincs egy csoportból. Ebből talán szabad arra következtetnünk, hogy a kiválasztásban a területi elv érvényesült. Ez az ügyek intézését is egyszerűsítette, hiszen a bizonyára saját otthonában tartózkodó szolgabírót a közeli helységek nemessége könnyebben érhette el. A felsorolt falvak közül egy sincs — a különben hatalmas birtokkal rendelkező — bátmonostori Töttös család tulajdonában. A megye nemessége tehát kínosan ügyelt arra, hogy a saját akaratukat képviselő szolgabírák véletlenül se legyenek lekötelezett Töttös-alattvalók. Jogelv volt, hogy birtokperekben a megye sohasem ítélkezik.54 A kéthetenként tartott sedes judicaria — az első szó elejéből és a második végéből összevont, közhasznú néven sedria — hatásköre korlátozott volt, mert a nemesség minden fontosabb ügyével a királyi kúriához fordult. Csak kisebb hatalmaskodási ügyek, vagy olyan perek tartoztak rá, melyeket az űriszéktől fellebbeztek a megyéhez. Minden nemes és birtokos jobbágyai fölött bármely ügyben bíráskodhatott az úriszéken, kivéve a lopást, rablást, gyilkosságot és gyújtogatást, tehát a „köztörvényes” bűncselekményeket.55 Az úriszék színhelye az a birtok volt, ahol a jobbágy lakott. Az ítélőtársak rendszerint nem nemesek voltak, de a szolgabírónak vagy megyei küldöttnek jelen kellett lennie. Általában az egész feudális korra jellemző, hogy a falusi települések igazgatásában és bíráskodásában a földesúré a hatalom. Mégis kialakul a falvakban bizonyos igen szűk körű önkormányzat: olyan mértékű, amit a földesúr megenged. Ennek az önkormányzatnak az élén a bíró áll, aki a családfőkkel, esetleg a nép véneivel igazgat és ítélkezik. Bizonyára a első települések központjában levő tűzről, ahol a szakrális, az igazgatási és a jogszolgáltatási események végbementek, nevezték a bíráskodás helyét a falu füstjének,56 A faluközösség feladatait a falu önkormányzata által hajtotta végre. Ez az önkormányzat falvanként igen különböző lehetett.07 Mivel az emberek egy kisebb-nagyobb csoportja térbelileg tartósan együtt élt, mindenképpen támadtak közös ügyek, melyek a földesúri hatalmat nem érdekelték, elintézésük tehát az együttélő közösségre maradt. A falu önkormányzatának egységes szabályozása törvényekben sehol sem történt meg. A gyakorlati élet helyenként ala-15
