Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)
A nemesi vármegye
volt, de később (1389) számuk kettőre, majd (1437) háromra szaporodott, bár e szám a mohácsi vészig ingadozott.41 Szeremle ügyében a következő alispánok szerepelnek : Lekche-i Hant fiának : Miklósnak fia: Péter (1354), Kyrnich-i Miklós mester fia: Miklós mester (1383), Gál mester és István fia: Lőrinc ketten (1390), Albert mester (1391), Báka-i Dávid (1405-ben ötször szerepel), Reeg-i Kozma (1407-ben négy ízben), Vngh-i István és Gerendái Lukács ketten (1411) Inakod-i János mester (1418), Zenkyral-i János és Fegyvernek-i Péter ketten (1431), Pethke-i László és Zenthlazlo-i Mihály, valamint Kezi-i Kelemen hárman (1437), Paka-i Balás és Janus-i Borizlo Péter, valamint Chygerd-i László hárman (1449), Posega-i János és Kesey György (1459).42 Az ügyek döntő többségét tehát az alispánok intézték el a szolgabírák segítségével. Az ispán Vizkez-i Péter fia: András egyetlen egyszer (1401) szerepel, de ekkor is két másik társával jár el, akikről azonban nem derül ki, hogy alispánok vagy szolgabírók voltak.43 Bács és Bodrog ispánja általában több megye (Somogy, Baranya, Tolna, Szerém, Valkó) ispánja is volt egyúttal.44 A kalocsai érsek örökös főispáni címét 1444-ben említik először, de ez ekkor — éppen a fentiekből következően — még nem lehetett állandó, tehát valóban örökös.45 E jogot először II. Ulászlónak a temesi ispánhoz írott levele ismeri el, melyben a király á kalocsai érseknek a bácsi ispánságra vonatkozólag adott kiváltságleveléről szól és régi gyakorlatra hivatkozik.46 Az ispánok és alispánok mindig a szolgabír okkal együtt járnak el hivatalos ügyben. Többnyire az oklevelek címzettjeiként, illetve annak kiadójaként is szerepelnek. Szolgabírákat elpször IV. Béla (1254) hamis oklevele említ.47 A szervezet azonban nagyjából ekkor keletkezett.48 III. Endre 1291-es és 1298-as törvényei országszerte egységessé teszik működésüket.40 A szolgabírák már nem királyi, sem ispáni tisztviselők, hanem választott vármegyei tisztviselők, akik a megyei autonómiát, a nemesség akaratát képviselték az ispánnal (alispánnal) szemben. Választásuk egy évre szólt, de mivel terhes kötelezettséggel járt, elfogadására a tehetősebb nemeseket büntetéssel kellett kényszeríteni.50 A szolgabírók az alispánnal együtt testületileg bíráskodtak a megyei törvényszéken. Általános nézet, hogy a megye 4 szolgabírájának megfelelően 4 járásra oszlott, de ezeknek a járásoknak székhelyeik nem voltak. Elképzelhető azonban, hogy egyes helyeken mindig ugyanazon a (hetivásár?) napon (hétfő, kedd) tartottak törvénykezést, de erre a kevés oklevél nem nyújt egyértelmű bizonyítékot.51 Szeremlével kapcsolatban az alábbi szolgabírók szerepelnek: Zaka-i Sebő, valamint Gergely fia: Miklós és Cheps hárman (1383), Reg-i Tamás és Besenew-i Albert fia: János ketten (1390) , Lecche-i Suluk Illés és Cheps-i Gergely fia: Miklós ketten (1391) , Zeules-i Sebestyén és Ciph-i Pál ketten (1405) Lekche-i Illés fia: Kelemen és Beseneu-i Gál fia: Pál ketten (1407), Syde-i Imre és Lekdher-i Illés fia: Kelemen (1411), Ordod-i Lőrinc és Bessene-i Miklós ketten (1418), Ordod-i Lőrinc és Boroth-i Mihály fia: András ketten (1431), Aranyan-i György fia: János és Syde-i Imre ketten (1437), Chukath Jakab és Bessenew-i Antal ketten (1449), Baran Péter és Zenthmiklós-i Chencz Miklós ketten (1459).52 Mindebből egyértelműen kiderül, hogy Bodrog megyének nem az általában szokásos négy, hanem mindössze két szolgabírája volt. 14
