Kapocs Nándor - Kőhegyi Mihály: Szeremle középkori oklevelei a Zichy okmánytárban - Bajai dolgozatok 4. (Baja, 1980)

Jegyzetek

JEGYZETEK

1 Hajnal István: írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés. Károlyi-Emlékkönyv, Budapest, 1933. 183.

2 K. Haff: Reohtsgesdhiűhte und Soziologie. Stuttgart, 1929. 3.

3 Kumorovitz L. Bernât: A középkori magyar „magánjogi” írásbeliség első korszaka (XI—XII. század). Századok, 1963. 1—27.

4 Kring Miklós: Középkori jobbágyságunk szabad költözéséről. Századok, 1935. 393.

5 Hóman Bálint: A magyar királyság pénzügyei és gazdaságpolitikája Károly Róbert korában. Budapest, 1921. 17.

6 Mályusz Elemér: A karizmatikus királyság. Társadalomtudomány, 1933—1934. 153.

7 Guoth Kálmán: Az okleveles bizonyítás kifejlődése Magyarországon. Budapest, 1936. 30.

8 Timon Ákos: Magyar alkotmány- és jogtörténet. Budapest, 1899. 167.

9 ÁUO I. 132.

10 Stolcz Alfonz: A hiteles helyek és azok jelentősége a középkorban Magyarországon. Újvidék, 1912. 11.

11 Anjou III. 264.

12 Bonis György: Magyar jogtörténet. (Egyetemi jegyzet.) Szeged, 1951. 109.

13 Miklósy Zoltán: Hiteles hely és iskola a középkorban. LK 1940—41. 178.

14 Zichy II. 509.

13 Az 1351. évi decretum 3. cikkely. Kolosvári Sándor—Óvári Kelemen: Magyar Törvénytár 1000—1526. Budapest, 1899. 171.

16 ÁUO Vili. 236.

17 Hazai hiteleshelyeink és pecsétjeik felsorolása Jerney János: A magyarországi káptalanok és koniventek mint hiteles helyek története. MTT II. 35—129. cikkében található, mely azonban részben elavult, részben kiegészítésre szorul.

18 Hazai okm. VI. 35; ÁUO VII. 332; Anjou I. 1. — A titeli káptalannak alig tucatnyi oklevele került ez ideig elő. Ezt nem lehet csupán a török pusztítás rovására írni, hiszen a különböző családi levéltárakban megmaradhattak volna az oklevelek. Érdújhelyi Menyhért: A titeli káptalan története. Zombor, 1895. 19.

19 Szentpétery Imre: Magyar oklevéltan. Budapest, 1930. 5.

20 Lukcsics Pál: A veszprémi székes-káptalan levéltára. LK 1930. 153.

21 A kalocsai káptalan megmaradt okleveleit röviddel ezelőtt a Bács- Kiskun megyei Levéltárnak adták át. Feldolgozásuk kívánatos lenne.

— Károly Róbert eredetileg a délvidéki bárók és főpapok jelöltje volt. Óváry Lipót: A -magyar Anjouk eredete. Budapest, 1893. 42.

23 Knauz Nándor: Monumenta ecclesiae Strigomiensis. Esztergom, 1863— 1882. II. 442.

24 Mátyás Flórián: Historiae Hungáriáé fontes domestici. Pécs, 1881— 1885. IV. 42.

25 CD VIII/5. 32.

26 Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest, 1900. I. 341.

27 Rupp Jakab: Magyarország helyrajzi története fő tekintettel az egyházi intézetekre. Pest, 1876. III. 4.

28 Pór Antal—Schönherr Gyula: Az Anjou-ház és ö-rökösei. (A Magyar Nemzet Története III.) Budapest, 1895. 450.

29 Némethy Lajos: A Buda-felihévízi Szentháromságról elnevezett prépostság és káptalan történetéhez. Budapest, 1883. — Németh Ambrus: A székesíejénvári kiváltságos prépostság és az esztergomi érsekség. Századok, 1901. 547—551. — Sörös Pongrácz: A székesfehérvári őrkanonokság története 1543-ig. Századok, 1916. 567—584.

125