Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Baracska a középkorban

tulást, azt sohasem fogjuk megtudni, a találgatásoknak pedig nemsok értelme lenne. A pusztásodás minden esetre nem csak helyi, hanem országos, sőt európai jelenség ezekben a századokban. A földesurak rendszeres telepítéssel igyekeztek új életre kelteni elpusztult falvaikat. A feudális birtokosnak minden érdeke jobbágynépe számbeli gyarapodását diktálta, hiszen a kötelező szolgáltatások mellett ők végezték a feudális birtok termelő munkáját, s ez a termelő munka annál nagyobb mértékben kívánta az emberi erő gyarapítását, minél gazdagabban virágzott fel maga a földművelés.82 Töttös László, a XIV. század egyik igen serény birtokszerzője, országosan jól ismert telepítő volt. Baracska esetében könnyű helyzetben volt, mert itt kimondottan belső telepítésű faluról volt szó, melyhez a családokat a környező, de ugyancsak az ő tulajdonában lévő falvakból szedte össze. Az ilyen falualapítás, vagy újratelepítés a birtokosnak és népeinek olyan belső ügye volt, mely nem vetett fel oklevélbe foglalandó jogi kérdéseket, A mi esetünk azért jelentett kivételt, mert a birtokos a tizedet a háj szentlőrinci prépostságnak adományozta, s Péter prépost igyekezett ezt a jogát — fogjuk látni, nagyon is bölcs előrelátással — írásba foglalni.

Fontos lenne Tymak jogait ismerni, mert a baracskaiak ugyanazokat a szabadságokat élvezték. A telepítési okmány azonban elveszett, sőt maga Timak falu neve éppen az előbb említett oklevélben bukkan fel először. A szóban forgó szabadság — az ország többi telepítéseihez hasonlóan — nyilván nem lehetett más, mint földesúri szolgáltatások bizonyos időre szóló elengedése. A XV. század első felében ez 10—20—24 évi mentesítést jelentett általában. Timak és Nagybaracska esetében 10 évre gyanakszunk, mert 1423- ban Töttös fia már perli a prépostot a fenti falvakból szedett dézsma miatt.83

Az újonnan telepített falu lakói nem sokáig élhettek békében, mert a hatalmaskodások egész sorát követik el rajtuk. Zsigmond királynak 1416. augusztus 11-én kelt oklevelében ezeket olvashatjuk:

„Báthmonostori Töttös László fiai: János, István, László és György mondják nekünk, hogy a Kylywdi officialisok,84 névszerint Horvát András és István, a tisztelendő székesfehérvári káptalan megbízásából a minap elmúlott Havas Boldogasszony ünnepe körül az említett fiúk közül Lászlónak néhány jobbágyát: Andrást, Istvánt és Barnabást foglyul ejtették Barachka nevű birtokukon, kocsijaikkal és a kocsikat vontató ökrökkel együtt, és őket a székesfehérvári káptalan El nevű birtokára kényszerítették. Ezzel nem elégedtek meg, az ünnepen Barachkára törtek és a fiúk közül Lászlónak sáfárját, Györgyöt, minden dolgából és házánál található javaiból kiforgatták és erőszakkal kirabolták, igen nagy kárára az illetőnek.”85 A király megbízza a kalocsai káptalant az ügy kivizsgálásával, melynek leírását nem ismerjük, de egy bizonyos: a fehérvári káptalan emberei ezután sem maradtak nyugton. A következő év (1417) májusában újabb hatalmaskodást követtek el, melynek kivizsgálását Zsigmond Bodrog megye alispánjára és szolgabírájára bízza. Az történt ugyanis, hogy Péternek, a székesfehérvári

48