Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?
A falu földterülete (2 pozsonyi mérőjét 1 holdnak véve) 1772- hez (1372,5 hold) viszonyítva 1828-ra (1111 hold) 19 %-al csökkent. Ugyanakkor a családok száma majdnem duplájára (98 %-al) nőtt. Az eredmény az egy háztartásra jutó föld zuhanásszerű csökkenése lett. 1772-ben 90 jobbágynak összesen 1372,5 hold földje volt. Egynek tehát 15,2 hold jutott. 1828-ban 176 jobbágynak összesen 1093,5 holdnyi földterülete volt, egyre ebből 6,5 hold esett, tehát a két emberöltővel korábbinak még a fele sem. 1772-ben 95 zsellér 90 hold földdel rendelkezett, egyre tehát 0.9 hold jutott. 1828-ban 163 zsellér 18 hold földdel rendelkezett, egyre tehát 0,1 hold esett. Feltűnő viszont, hogy amíg 1772-ben majd mindegyik zsellérnek volt valamicske földje, addig 1828-ban csak egyetlen egynek, de 18 holdja (féltelek). Sokáig arra gyanakodtunk, hogy az összeíró tévedésből minősítette zsellérnek Nagy Mihálynét (7.), de az összegezésnél mindig így vették számba. A kivétel okát nem tudtuk megnyugtatóan kideríteni. Ha nem csupán a földdel rendelkezők, hanem a falu valamenynyi családfőjének számát figyelembe véve elemezzük az adatokat, úgy a következő képet kapjuk: 1772-ben 186 családfőre (jobbágy+ zsellér + házatlan zsellér) egyenként 7,8 hold föld jut. Ezzel szemben 1828-ban 362 családfőre átlagban 3.0 hold föld esik. tehát a felénél is kevesebb. A fenti elemzésben társadalmi rétegként a telkes jobbágyság különböző csoportjai szerepelnek, mégpedig az urbáriumban, illetve az 1828-as összeírásban előforduló egész-, háromnegyed-, fél- és X negyedtelkes megosztásban. Jóval többet mondanának a számok, ha tudnánk, hogy egyes telekcsoportok hány jobbágyat (azaz munkaerőt) jelentenek.'-8 Történeti és néprajzi kutatások arra engednek következtetni, hogy a nagycsalád mint munkaszervezet a parasztság feudális árutermelésével függ össze. Általában és országosan ennek a időszakára esik a nagycsalád virágkora és a tőkés árutermelés kibontakozásával esik egybe felbomlása. Ennek megfelelően minden jel arra vall, hogy a parasztság szegényebb rétegeinél ritka a nagycsalád.'121 Baracska esetében is így van ez, hiszen az összeírásból világosan kitűnik, hogy a zsellérháztartások felnőtt létszáma döntő többségében 2 fő. Az egyházi schematizmusból viszont tudjuk a falu teljes létszámát (242.3) és a családok számát (456). Egy családra tehát 5,3 fő jutott átlagban. Agrártörténetírásunk 1945—1956 közötti szakaszában a vizsgálatok középpontjába kizárólag az úrbéres telekföld került, aminek következménye az lett, hogy a parasztbirtoknak, illetve a parasztság rétegződésének vizsgálata jóformán az egész szakirodalomban csupán az úrbéres telekre korlátozódott. A társadalmi különbségek alapmércéjéül pedig legtöbbször az úrbéres teleknek, illetve tört részeinek nagyságkategóriái szolgáltak. A vizsgálatoknak ez a leszűkített nézőpontja azután egy sor alapfogalom egyoldalúan hibás értelmezéséhez, egyoldalú forráshasználathoz és főleg felettébb ingatag számítási végeredményhez vezetett. A félreértések abból 202
