Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Rác támadás - kuruc megtorlás
tek a Szeremség felé és Rákóczi hadai nem is találtak nagyobb, szervezettebb ellenállásra Titelig. Bács erődjét minden ostrom nélkül feladták a császáriak (július 12.)375 Darvas Ferenc kuruc főhadbiztos július 19-én ezeket írja Kecskemét érdemes tanácsának: „... mi az egész Bácsországban, Dunán-Tiszán innen levő nagy roppant helyeket összeégettük.”3'6 Voltak persze a kurucoknak is veszteségeik. Az elfogottakat leölték, kevesen szabadultak csak meg közülük. Ismerjük Balogh János katona Rákóczihoz írott kérvényét, melyben elmondja, hogy Pásztor István nevű társával Bács város mellett táborban volt, majd egy „próba” alkalmával Iloknál elfogták a rácok. Péterváradon tartották fogva, de innen szerencsésen megszabadult. Fogsága idejére kéri fizetését, melyet meg is kap.377 A Dunán le, a Tiszán fel meneteltek a fejedelem katonái. Szeged várát is megostromolták, de sikertelenül. 1704. augusztus 2-án a szegedi táborban Rákóczi „a bajai Fő Kapitányságnak tisztét” Bakács Lukácsra bízta,3'8 aki azután valószínűleg 1708 elejéig — keszthelyi főkapitánnyá való kinevezéséig — viselte azt.3'9 Szeptember elején már Gyöngyösön találjuk a fejedelmet, ahol Széchényi Pál kalocsai érsekkel, a császár megbízottjával tárgyalt a megkötendő béke ügyében.380 Széchényi érsek annak a csoportnak volt a feje, mely elismerte a nemzet és Rákóczi sérelmeinek jogosságát, de a fegyveres „felkelést” elvetette. A két fél között éppen ezért vállalta a közvetítő szerepet.381 A tárgyalások idején fegyverszünet lépett életbe s ennek megtartására a császári tisztek is törekedtek. A kibocsátott tilalmat a rácok is megtartották. Hellepront János kuruc ezredes október 4-én a solti táborból így ír Kecskemét, Cegléd és Nagykőrös városához: „ Minthogy, hála Istennek! ily híreink bizonyosan érkeztek, hogy a ráczság mind Zombort, úgy más falukat is megszállotta, bajaiak a szedésre (szüretre) feljöttek és a többi is feljön lakóul, az Zombor táján lévő helységek már szántanak, vetnek és minden gazdaságot folytatják, azzal a szándékkal, hogy ők az magyarsággal megegyeztek volna se az rácz, se pedig az magyar soha egyik a másikra nem akar többé hadakozni.. .’,382 1705 telén a rácok több ízben megtámadták a Duna-Tisza közét. Rákóczi a nemrég kuruccá lett Bottyán Jánost bízta meg a terület védelmével, aki azután tavasz nyíltával ide teszi át székhelyét.383 „Bácskaságról penig a melly embereim gyüttek. azok semmi gyülekezetit Bácskaságban az ráczoknak nem hallották” — írja 1705. július 5-én Kalocsáról keltezett levelében Hellepront János ezredes Rákóczinak.383 Nyilván a Kiskunhalas táján táborozó kuruc hadak akadályozták meg a betöréseket, de ezeket nemsokára átvezényelték Dunántúlra, hogy a „szegénység azzal ereje felett ne terheltessék. ,,38í Az újra gyülekező ráczságra a fejedelem Bottyán hadait küldi „ki is egészen péterváradi sánczig bényargalván, feles ráczokat vágtak... szarvasmarhát, juhot sokat hajtottak, — egy szóval egész péterváradi sánczig az körül s belül lévő helységeket s úgy mindennemű jószágokat porrá tették.”385 Búzájukat mind megégették.386 Augusztus 31-én pedig így számol be Bottyán Ká-98
