Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Vidékünk a török alatt
nünket. 1571. május 20-án Merni aga, bajai emír 1200 kila búzával érkezett meg a budai kikötőbe, ami 300 métermázsának, azaz 3 tehervagonnak felel meg. Az üzlet jól üthetett ki, mert 1573-ban már alig várta Merni a vizek kinyíltát. 4 hajója 5000 kila búzával terhelten már április 16-án Budán volt, pedig azokat lovakkal, vagy emberi erővel fel is kellett ide vontatni. Alig telik bele két hónap (június 19.), már újabb három hajója 4200 kila búzával simult csendesen a budai partokhoz. Az emír pénzügyi szakember (adószedő, összeíró) volt s így gondolni való, hogy az üzletre nem fizetett rá.217 Ügy látszik első nyereségének híre mehetett, vagy esetleg ő maga dicsekedett el vele odahaza Baján, mert 1571. szeptember 20-án Murád kapitány, bajai emír (tehát az előbbinek hivatalnok társa) jelent meg egy hajóval Budán, de ez inkább kisebbszerű sajka lehetett, mert mindössze 200 kila búzát hozott. Pénz is gyéren csöröghetett zsebében, mert még a gümrükkel (vám) is adós maradt. A következő év tavaszán már Ibrahim bölük-basival (kisebb katonai egység parancsnoka) fogott össze. Az ő tőkéjét, meg Murád tavalyi nyereségét összecsapva azután már 1400 kila búzával taroltak Buda alá május 18-án.218 Kiemelkedett még a mohamedán áruszállítók közül Evlija, aki Bács városának török biztosa volt. Forgótőkéjének fokozatos halmozódása a vámnaplóból jól kiolvasható. Eleinte két hajóval járt, s 1571 áprilisában, júniusában és augusztusában 60—60 tonna búzát hozott fel Budára. Az év vége felé, december 1-én azonban már 4 hajóval jelent meg a budai vámnál s ekkor összesen 140 tonna búzát szállított. Pénze közben annyira felgyülemlett, hogy másfél év múlva (a közbülső időről elvesztek a feljegyzések), 1573 május elején egyszerre 11 hajója és 1 naszádja kötött ki a budai Duna-parton 275 tonna búzával és 150 tonna árpával.219 Bajáról és Bácsból a három év alatt 595 tonna búzát és 150 tonna árpát vittek Budára. Tetemes mennyiség! Szállítására ma 105 tíztonnás vagon kellene. Pedig ez Bácska gabonájának csak egy része. Az említett kereskedők a kicsi oldalfalvakból — köztük bizonyára Baracskáról is — szedték össze a gabonát. Hivataluk árnyékában, a falusi bíró segítségével és helyi hatalmával élve, néha talán vissszaélve, olcsó pénzen szedhették össze a fölös gabonát.220 Az élet legalább is bizonyos korokban, nem lehetett elviselhetetlen. A török maga nem szólt bele a termelésbe, megelégedett a pénz és terményadó beszedésével.221 Az adót gyakran átalány összegben állapították meg, — ezt nevezték magyarul megsummázásnak — aminek az volt a hátránya, hogy nem alkalmazkodott a lakosság számának változásához. Abban az esetben is a teljes összeget kellett fizetni, ha történetesen a „házak” száma, a falu elnéptelenedése miatt, csökkent. Nem voltak tekintettel az esetleg rossz termésre sem.222 Az adószedő könyörtelenül behajtotta a kivetett összeget.223 A környék azonban — láttuk a közölt defterekből — nem néptelenedett el.221 A Duna-Tisza közén hatalmas tűzvész pusztított az 1560-as évek körül, de kiterjedésére nincsenek adataink.225 72
