Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Vidékünk a török alatt
rület javarészét s az „örökös tartományaikat” védelmező keskeny sáv tartására szorítkoznak.137 A török sem tekinti teljesen legyőzöttnek Magyarországot. A győzelmes szultán ugyan néhány nappal Mohács után bevonult Budára, hiszen feudális hadak nem állották útját, az ország megmaradt vezetői nem próbálták megszervezni annak védelmét.138 Ám az idegen ország idegen királyi várában a szultán nem érezte biztonságban magát. Az idő is erősen őszbe fordult, megindult hát csapataival hazafelé. Budára a Duna jobb partján ment a török s nyilván annyira kiélte a vidéket, hogy a visszafelé utat az innenső parton kellett megtennie. A pesti oldalra hajóhídon átkelt sereg szeptember 25-én kezdte meg a kivonulást. Szulejmán szultán naplója szerint az út igen viszontagságos volt, a katonaság sokat szenvedett az ivóvíz és élelemhiány miatt, az állatok egy része elpusztult.139 Az Ibrahim nagyvezér parancsnoksága alatt délre vonulók nem hagyták el üres kézzel az országot.110 Kemálpasazáde, a szultán egyik bizalmas fővezére, így ír erről: „...az említett vidéken, mely általánosan Bács-megye néven ismeretes és arról híres, hogy amenynyi jelentékenyebb erősség, vár, város, falu és művelt föld volt, azokat az országhódító sereg egytől-egyig elözönlötte árjával; a nyomorult magyarság szerencséjének erős gyökerű fáját e tartományból is kitépte a felséges padisah erős karja-.- Egy ház sem maradt benne épen, mindnyáját elhamvasztotta az óriási sereg haragjának és bosszújának tüze... A gonosz ellenség életének gabonáját szélnek eresztette, a gaz hitetleneket összeaprította bosszúálló kardjával, a rózsaligetek töviseit előbb letördelte s aztán leszedte virágait, gyümölcseit és lombját. A parancsnoksága alatt levő szolgáknak és szabadoknak, lovasoknak szívük-szemük jóllakott s kezük és markuk megtelt mindennemű zsákmánnyal és foglyokkal, úgy hogy a gyors lovakon száguldó és zsákmányra vadászó harcosoknak minden vágyuk és reményük teljesedésbe ment. Miután az országban egy lelket sem hagytak s a hitetlenség házát teljesen elpusztították, megindultak hazafelé győzelmesen és diadalmasan, gazdagon és épségben, tömérdek zsákmánnyal megrakodva.”141 A török útjába eső területek népe puskával, bottal, nyíllal, kővel folytatta küzdelmét éppen Bács megyében. A főseregtől zsákmányolásra, takarmányszerzésre kiküldött törökök egy része nem tért többé vissza.142 A sereg, a rablott kincsek mellett, a magyar foglyok — immár rabszolgák — tízezreit hajtotta maga előtt.143 A sárospataki magyar nyelven vezetett krónika röviden csak ennyit jegyzett fel: „Lön Tisza s Duna közinek pusztulása.”144 Verancsics Antal történeti műve is annyit mond csupán : „az Tisza Duna közütt mind megrablák, ígetik.”145 A tömérdek ember elhurcolása után pusztává komorult a táj.146 Október 10-én a megfeszített ütemben épített péterváradi hídon átkelt a szultán serege és a közelgő tél miatt sietve vonult hazafelé, csak „a puszta földet és füstelgő üszegeket hagyá hátra Magyarországon.”147 A török egyelőre csak a szerémi várakat szállta meg véglegesen, nyilván ugródeszkául szánta azokat egy új betöréshez.148 60
