Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Baracska a középkorban
Máténak, a birtok bírájának házába vitték. Ám Zalma Pál és a fehérvári egyház káptalanjának más jobbágyai, uraik megbízásából, az éjszaka csendjében fegyveresen megrohanták a bíró házát és kúriáját és itt Fodor Mátét és másokat halálos sebekkel megsebesítettek, némelyeket közülük félholtan hátrahagyva, a foglyokat a bilincsekkel és láncokkal együtt elragadták. Eleinte arra gyanakodtunk, hogy itt a már korábbi ügy nyert új megfogalmazást, mert Barachkay Máté és Fodor Máté nyilvánvalóan az előbbi oklevélben szereplő két személy. Azonosak a támadó testvérek, valamint a megtámadott keresztneve is. Mégsem lehet egy akció a kettő, mert emebben Kyrisy Antalt csak megtámadták, míg a másikban Weres Antalt meg is ölték. Az persze nem kétséges, hogy a két támadás közel egyidőben zajlott le. Ebben az oklevélben egy másik hatalmaskodás kivizsgálását is kéri Báthory István, az ország nádora. Várdai Miklós és Tharnoki Péter panasza szerint a fehérvári konvent éli jobbágyai 1481 őszén Hegedews Balázs Barachkai lakost, mikor kereskedés és más ügyeinek intézése céljából Eelre ment, az eeli jobbágyok megtámadták és megölték.129 A fenti két hatalmaskodást egy másik, ugyancsak 1489-ben kelt oklevél is rögzíti, szinte szószerint. Mindössze annyi az eltérés, hogy a halászmestert Kyrisy helyett itt Keresynek írják és Fodor Máté bíró házának megrohanásakor a baracskai jobbágyokat nyíllövésekkel sebesítették meg a támadó heeliek.130 A baracskai oklevelek segítségével aránylag jól követhető nyomon a Mátyás alatt bekövetkezett bírósági ügyintézés fejlődése. A rend és nyugalom folytonos nyugtalanítói és megtörői a nagybirtokosok voltak, egyháziak és világiak egyaránt. A hatalmaskodáshoz sok, minél több jobbágy kellett, ezeket küldötte a földesúr vagy tisztartója néhány belső ember, familiáris vezetésével a szomszéd területre rablás, elhajtás, zsákmányolás céljából, ami persze — láttuk — ritkán esett meg vérontás nélkül. A Zsigmond utáni korszak okleveleinek túlnyomó része ily hatalmaskodásokkal foglalkozik s ezért szinte az az olvasó benyomása, mintha az országban ténylegesen az ököljog uralkodott volna. A jobbágyok bevonásával elkövetett hatalmaskodások az ország békéje és nyugalma alatt történtek, innen van, hogy többnyire kivédhetetlenek, mert meglepetésszerűek. Igen kevés esetről van tudomásunk, amikor a megtámadott jobbágyfalu védelmére idejében odaért a földesúr, vagy a valamelyik közeli faluban lakó tiszttartó. Ezek a hatalmaskodások pedig valóságos magánháborúk voltak, jól előkészítve, amit a mi eseteinkben eléggé mutat az, hogy olykor-olykor több faluból csődítette össze a hatalmaskodó földesúr a maga jobbágyait, s miután egyesültek és egyetlen támadó csoportot alkottak, tört rá a gyanútlan szomszédra. A közbiztonság hiányára és az államhatalom gyöngeségére jellemző, hogy a fegyveres tömegekkel rendelkező nagyuraktól elégtételt alig lehetett várni. Mátyást azonban nem hiába nevezte az utókor igazságosnak : a bíráskodás és igazságszolgáltatás terén bevezetett új gyakorlattal szinte erőszakkal próbálta kiemelni az országot a középkori viszonyokból és olyan 55
