Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A honfoglalástól a középkorig

ez, mennyivel inkább a falvakban. A madarasi kisebb házról a lecsurgó esővizet a téglalapalakúan a ház köré ásott árkok vezették le az esővizes kútba. Mindez a vízhozam azonban nem lehetett elegendő, mert a domb oldalát még két árokkal körbevették és a lezúduló esővizet is a kútba vezették. A házon kívül megtaláltuk a sütésre, főzésre szolgáló kemencéket is. A mai búbos kemencéhez voltak ezek hasonlók, de a földbe vájták őket. A domb tetején állott a félig földbeásott, egyetlen kisméretű helységből álló nyeregtetős, csőszkunyhószerű nagy ház. Többnyire ebben lakhattak. A Baracska környéki településeket is így kell elképzelnünk. Bizonyosnak látszik, hogy miképpen a köznép folyamatosan használta temetőit a X. századtól az Árpád-korba belenvúlóan, ugyanúgy az Árpád-kori falvak többségének is megtalálható a X. századi előzménye, honfoglalóink állandó településeiben.58

A tatárjárás (1241) alapjaiban rázta meg e békés fejlődést. A megyének tatárjárás előtt említett 52 faluja közül 26 szerepel később lakott helyként, de a 26 közül 17 a Vajas vidékére esett. Ez azt mutatja, hogy a Duna mocsarai nagyrészt megvédték a lakosságot a tatár tömegmészárlással szemben, a vad- és halbőség pedig átsegítette őket az éhínségen. A bajai járás középső és keleti részén, tehát a védtelenebb síkságon, jóval nagyobb a pusztulás. Eljutottak a tatárok Baracska környékére is. A prédálásról, rombolásról a bátmonostori Pusztafalu romjai tanúskodnak. Itt már a XII. század legvégén monostor állott, mely azonban a tatárjáráskor elpusztult, mert ezt követően Bátmonostorról mint birtokról beszélnek okleveleink. Egyházát 1345-ben említik újra, amikor a pápa Becsei Töttösnek engedélyt adott arra, hogy e régi, a pogányok által részben lerombolt szerzetesi egyházat, mely emberemlékezet óta lakatlan, helyreállítsa és kiegészítse, azután belé ágostonos remetéket telepíthessen.59 A monostort leromboló pogányok nem lehettek mások mint a tatárok.60 A pusztítás nem kerülhette el a szomszédos falvakat, közöttük Baracskát sem.

Hát létezett az Árpád-korban egyáltalán Baracska? — teheti fel joggal — valaki a kérdést, hiszen okleveleink egyetlen egyszer sem említik. Létezett, de megerősödése és felvirágzása már a középkorra esik, ezért a falu előzményeit is a következő fejezetben tárgyaljuk.

42