Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A honfoglalástól a középkorig
pénynek, Botond apjának.”42 Tas fia Lél szerepeltetése a történeti adatoknak ellentmond. Tas ugyanis Árpád unokája volt és kortársa (nem apja) a nem Árpád-korból származó Lél vezérnek/*2 Lél szálláshelyét az ősi forrásokból táplálkozó krónikák Anonymussal ellentétben és a tényeknek megfelelően Nyitra, illetve Galgócz vidékén jelölik meg/4 Kölpény neve is népnév volt eredetileg és nem személynév, ezért történeti léte kétségbe vonható.45 A bizánci kaput döngető Botond szerepeltetésének már több történeti alapja van s így lehetséges, hogy a későbbi Bodrog megye Botond nemzetségének szállásterületén fekszik. Bodrog vára, amely eredetileg feltehetőleg éppen a nemzetség központja volt, a megye leggazdagabb vidékén, a Duna és Vajas között (a mai jugoszláviai Monostorszeg táján) állott. Ott, ahol a legjobb átkelőhely volt Baranya felé.46 Feltűnő, hogy Baja környékén viszonylag nagy területen igen kevés honfoglaláskori lelet került elő: mindössze Sükösdről, Bajáról és Bátmonostorról ismerünk anyagot.47 Közülük a bátmonostori temető 3 sírját régészek tárták fel, a másik kettő szórvány. Törzsi vagy nemzetségi sajátosságok nem mutathatók ki, és ez arra utal, hogy a törzsek egykori önállósága a honfoglalás idejére már megszűnőben volt, azaz a magyarság az egységes néppé fejlődés útján haladt és eljutott az állammá szerveződés fokára. Honfoglaláskori emlékanyagunkról elmondhatjuk, hogy híven tükrözi a társadalom két alapvető rétegre bomlását: a gazdagabbak, vagyonosak és a javakból mindinkább kiszoruló közrendűek csoportját.48 A két társadalmi réteg temetői is más-másfélék. A törzsi nemzetség és a katonai kíséret előkelő részének temetői néhány sírból álló, gazdag és pompázatos emlékanyagot szolgáltató lovastemetkezések (Sükösd, Baja, Bátmonostor). Igen jelentős tanulságokat nyújtanak az egykori temetkezési szokások, és ebből következően a hitvilág, valamint a viselet és felszerelés rekonstruálásához; maguk a tárgyak pedig készítőik mesterségbeli tudásáról, a kor kereskedelmi kapcsolatairól vallanak. Az egy temetkezőhelyen kevés számú sír arra utal, hogy kis- vagy nagycsaládonként temetkeztek.49 A köznép temetői jóval nagyobbak, sokszor több száz sírból állók, mivel az együtt élő családok nemzedékeken át egy helyre temetkeztek. Régi temetőiket általában László király koráig fenntartották, s csak ekkor vagy még később kezdték halottaikat a templom körüli temetőkbe elhantolni. Emlékanyaguk természetesen jóval szerényebb, és különösen feltűnő a mellékletek csökkenése a kereszténység felvétele után. Területünkről mindössze két ilyen jellegű temetőt ismerünk. A csávolyit, sajnálatos módon, földmunka teljesen tönkre tette. Összegyűjtött anyagában még honfoglaló jellegű leletek is vannak, de a sírokból előkerült 2 db I. András (1046 —1060) ezüstpénz, s ez a temető XI. századi használatáról árulkodik.60 Szerencsésebb helyzetben vagyunk a nagybaracskai temetővel, mert itt 1970 tavaszán leletmentés folyt. A Ferenc-csatornán hidat építettek, s ehhez nagy mennyiségű homok kellett, melyet a köz-38
