Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A környék története az őskortól a népvándorlás koráig
sát. Területünkön is nyomon követhető e folyamat (Hajós—Hildpuszta).22 A fegyverleletek növekvő száma, még inkább az elrejtett raktárleletek előfordulása a bronzkor közepén már arra vallanak, hogy a viszonylagosan hosszú békeállapotot a kialakuló vagyoni különbség és idegen törzsek bevándorlása veszélyeztette. Az egyenletes bronzkori fejlődést Magyarország egész területén i. e. 1400 körül megrázkódtatta az északnyugat felől hazánkba zúdult halomsíros kultúra népének támadása.23 Feldúlták a telepeket, elűzték lakóikat s véget vetettek a többszázéves fejlődésnek. Az itt maradt népelemekkel összeolvadva sajátos kultúrájukat honosították meg a tájon. Olyan területről jöttek, ahol a fémművesség igen magas fejlettséget ért el, nagy számban készítettek bronz ékszereket és fegyvereket is.24 Velük kezdődik a későbronzkor Nagybaracska vidékén is. A régebbi szórványanyag (Katymár-Prispa, Baja-Zimmerfok, Vaskút-Hiesl szőlő) mellett az utóbbi években több helyen (Sükösd, Szeremle—Görönd, Hercegszántó—Téglagyár, Baja—Dózsa György út) megtaláltuk a halomsíros kultúra népének temetőjét és telepét. Nagybaracskáról kiemelkedően szép leletanyagot ismerünk e korból. A környék régészeti emlékeit Borsay Jenő bátmonostori jegyző gyűjtötte évtizedeken át. Gyűjteményét 1909-ben a zombori múzeumnak ajándékozta. A leletről a megyei monográfia szűkszavúan tájékoztat: „Van a leletben hat tömör bronzkarperec, három bronztű, négy bronzsodronytekercs, egy bronzgyűrű és három bronz csüngődísz. A karperecek díszítése fejlett ízlésre vall.”25 Mindebből az derül ki, hogy a nagybaracskai leletek valóságos bronzkincset jelentettek egykor, s hozzá hasonló jelentőségű anyag mind ez ideig nem került elő a környéken. Megtalálásának körülményeit, szerencsénkre, Borsay Jenő részletesen leírta egyik ránk maradt kéziratos munkájában: „Bronzkori telepeink gyűjteményembe került fémipari hagyatékában bámulatos fejlettségről tanúskodó darabok foglaltattak. Így például a nagybaracskai Ös-Duna meder partját képezett Piszkulán Sümegi Imre ottani birtokos szőlőjéből az egész megye talán legszebb bronz-kincse került elő. Volt a leletben 3 bronztű, 4 bronz-sodronytekercs, 6 bronz karperec, 3 bronz csüngődísz, 6 karperec- és tűtöredék és 1 bronz gyűrű, mindez tömör, súlyos és legművésziesb díszítéssel volt ellátva. Megszerzésükért Ledniczky Ipoly ciszterci tanárral a legnagyobb küzdelmet kellett vívnom, amelynek folyamán Vojnics Máté főszolgabíró el is kobozta tőlem azokat, végül azonban sikerült elsőbbségi igényemet tanúkkal beigazolni, és így e bronz kincshez hozzájutnom. Volt ezzel összefüggőleg más kellemetlenségem is: a nagybaracskai szocialista elveket valló nép — abban a hiszemben, hogy aranytárgyakról van szó, és a vételnél becsaptam az eladót, felzúdult — meg akart fenyíteni, alig tudtam szökéssel menekülni a csávából.”26 így kerültek azután a leletek a zombori múzeumba. A koravaskor területünk őskorának legtisztázatlanabb időszaka. Úgy tűnik, a környék bizonyos fokig elnéptelenedett. Eddig mindössze Katymár—Téglagyár agyagbányájából került elő szór-31
