Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A környék története az őskortól a népvándorlás koráig
rült megtalálni Az egyre jobban körvonalazható település-csoport utolsó láncszemét képezi a Dunán felfelé vonuló Körös népességnek, hiszen Kalocsán felül már nem ismerjük településeit.15 A leletanyag közül a legjelentősebb a vaskúti, ahonnan csiszolt kőeszköz, hálónehezék és egy nagyméretű kőkapa került a bajai múzeumba. A Körös kultúra életében a növénytermesztés és állattenyésztés mellett igen nagy szerepet kapott a halászat, a kagylók és csigák gyűjtése. Elsősorban juhot és kecskét tenyésztettek, de kisebb mértékben a szarvasmarha is előfordul.10 A földművelés csak másodlagos szerepet játszott. A telepeket egészen vékony réteg, a talajba mélyen beleásott és hulladékokkal kitöltött agyagkitermelő gödrök jellemzik. Ilyen korú leletek, illetve telepek előkerülésével Nagybaracska határában is számolhatunk, hiszen a környéken mindenütt megtaláltuk azokat. Amíg az újkőkorban a megélhetés súlypontját a megtelepült földművelés jelentette, addig ezzel szemben a rézkorban az élet megváltozott és az állattenyésztés lépett előtérbe,17 amivel természetesen együtt járt a társadalmi és családi szerkezet módosulása. Az időszámításunk előtti 2500-as évek táján járunk. Területünket a péceli kultúra népei foglalták el. Baján temetőt ismerünk e korból,18 a szomszédos Bátmonostorrói telepre utaló kerámiatöredékeket tart nyilván a kutatás.19 A réz a maga természetes (nyers) alakjában nem sokáig maradt használatban, hiszen önmagában meglehetősen lágy volt, nélkülözte a kő megszokott keménységét. Csakhamar rájöttek azonban, hogy más fémekkel (ón, antimon) ötvözve sokkal jobban használható anyagot kapnak. Az új fém szükségessé tette a munkamegosztásnak nagyobb mérvét. Eddig legfeljebb a férfi és a nő külön munkájáról beszélhetünk, most szükségszerűen el kellett különülnie az őstermelésnek az ipartól.20 Az új fém olvasztása, ötvözése, öntése, megmunkálása, különféle technikája nagyobb szakértelmet kívánt. Egy Sükösdről előkerült öntőminta a bronztárgyak helybéli öntése mellett bizonyít.21 A munkaeszközök fejlődése megváltoztatta a termelés és ezzel együtt az együttélés képét is. Nagyobb telepek keletkeztek, melyeken az élet az eddiginél sokkal mozgalmasabb volt. A bronzkori kézműves távoli területekkel került öszszeköttetésbe, s az árucserével lebonyolított kereskedelem messze földre elhatolt. Mindez a kultúr javak gyorsabb kicserélődését eredményezte. A korábban gyéren lakott területeknek, elsősorban a Duná-Tisza közének erőteljes benépesedése, a településeknek az egész ország területén megfigyelhető számbeli növekedése, különösképpen pedig a termelőeszközök megváltozása nyújtotta alapját annak a gazdasági és társadalmi fejlődésnek, mely a bronzkort jellemzi. Ennek során hazánk — s természetesen a környék — lakosságának mezőgazdasága a kapás földműveléstől az ekés szántóvető gazdálkodásig fejlődött. A korábbi kezdetleges állattartás helyett a tudatos állattenyésztés hódított tért. A társadalom egyre gyorsuló rétegeződése már a bronzkor közepén megindult. Zsákmányszerzés céljából állandóvá vált a törzsek egymás közti háborúja. Ez szükségessé tette a telepek erőddé (földvárrá) való átalakítá-30
