Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?
Ezen Költségeknek kivetése az Uradalom Résziről helyben hagyatik. + Pintér István, Bíró Andotsi Mihály + Németh András + Tott Fülöp + Kovats József + Balogh Mihál + Vő János Fábián János dirigens számtartó + Elő György Cassir689 A tételek közül a 18. tételt kihúzták, pedig a „Közben járulók” bizonyára sok hasznos dolgot tudtak a falunak elintézni a megyénél és a Helytartótanácsnál. Ám a költségvetésben nem szerepelhettek. Hogy más úton-módon ezek után kaptak-e pénzt, arról nem szól a krónika. Egy nagyalakú, rovatozott lapon vezették a kiadásokat. Ebből kiderül, hogy a hadnagyok Sümegi Antal és Nemes János voltak, a kéményseprőt Manolino Józsefnek, a mészárost Petheő Józsefnek hívták. Az epreskert a garai úton volt.690 A községnek azonban a fentieken kívül is volt fizetni valója bőven. 1821-ben a szomszédos Csatalián katonák voltak elszállásolva. A költségeket a megye részben megtérítette, bár a nyár közepéig csak Jankovácz mezőváros, Csantavér és Baratska helység fizette be a kirótt hozzájárulást. Baracskára 77 forint 15 krajcár jutott.691 Ügy tűnik, gazdaságilag az erősebbek közé tartozott a falu, mert amikor a megye megállapítja a jegyzők fizetését, Baracska a II. osztályba kerül Csátalia, Jankovátz, Katymár, Gara, Dautova és Vaskút helységekkel együtt. Az I. osztályba csupán Almást sorolták Észak-Bácska helységei közül, míg az összes többi a III. és IV. osztályba került. A II. osztályú jegyzőnek évente 40 pozsonyi mérő búza, 6 kocsi széna, 150 font hús, 8 font só, 60 font faggyú, 6 öl keményfa és egy kétmázsás sertés járt.692 Az úri terhek és kötöttségek, az állami és megyei adók, a közmunkák, a hagyományos gazdálkodás elmaradott agrártechnikája, a közeli piac és fogyasztóközönség hiánya, rossz vagy egyáltalán nem létező utak, mindezek egymással összefonódott és egymástól elválaszthatatlan tényezők: ezek együttes hatása alatt formálódott ki a jobbágyi tömegek — a szegény telkesek és zsellérek — életszínvonala és életformája. A jobbágyok szinte csak saját szükségletükre termeltek, piacra alig jutott valamennyi gabona és számosállat. A belső piac fejletlenségének az ipar teljes hiánya volt az oka. Az egyes parasztgazdaságok jóformán teljesen önellátó zárt egységet alkottak. A falusi ember nemcsak élelmét termelte meg, hanem ruházatának és termelőeszközeinek legnagyobb részét is otthon állította elő; inkább csak ami posztóból meg vasból készült, azt kellett máshonnan megszereznie. Vasszerszámaik jó részét is el tudta a helység két kovácsa készíteni. Ám ne feledjük, Baracska népe még a XIX. század közepéig sem került teljesen zárt, áttörhetetlenül megmerevedett határok 217
