Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?
A mohácsiak nem igen őrizték a szigetre kihajtott marháikat, azok belekeveredtek a baracskaiak kicsapott gulyájába, s azokkal együtt a pásztorok áthajtották a Bácskába. A mohácsi uradalom más falubelieknek is kiadta árendába a réteket. A mohácsi jobbágyok tiltakoztak, de hiába. A város ekkor kiküldi esküdtjeit a szigetre, és maga akadályozza meg azt, hogy a Bács megyei jobbágyok az árendált rétekről szénatermésüket hazaszállítsák. Az ezen felbőszült tiszttartó maga elé rendeli a város elöljáróit, és a bácskaiak jelenlétében leszidja és lemocskolja őket.8''2 A legtöbb baj a juhokkal volt, mert utánuk semmiféle marha nem legel, ezért az ugar és a tarló képezte fő megélhetési területüket.613 Bizonyára emiatt tart kevés negyedtelkes juhot. Zömük a féltelkesek, még inkább a háromnegyedtelkesek kezén van. A másik ok, amely miatt a juhos gazdákra a többi telkesjobbágy haragszik, hogy a kisebb termetű állatok minden rést megtalálnak, átbújnak a korlátokon, a kaszáló kerített sövényein, s mivel takarmányt nem kapnak, hol a vetésben, hol a szőlőkben, hol az összegyűjtött takarmányban tesznek kárt. ínséges esztendőkben meg egyenesen az volt a jó juhász, aki éjjel lopva egy kis gyenge harapnivalóhoz tudta birgéit hozzásegíteni. Fő hasznuk a gyapjú és a hús volt, ritkán fejték őket. Az összeírás utolsó (Megjegyzések) rovatában több helyen latin nyelvű szöveg tájékoztat a különleges esetekről. Ebből tudjuk meg, hogy a helységben 3 kiszolgált katona (28., 201., 209.) van. Ezek élelmezéséről — az összeírás végéhez csatolt leírás 29. pontja alapján — a falunak kellett gondoskodnia. A 4 népfelkelővel szemben (35., 102., 233., 287.) ilyen kötelezettség nem állott fenn. A faluban 6 kalmár került összeírásra. Közülük valójában csak egy (128.) igazi kiskereskedő: szatócs. .Különféle árukkal, anyagokkal és apró dolgokkal” kereskedik, s ebből havonta mintegy 500 forint értéket árul ki, ezért 3. osztályúnak minősítették boltját. Rajta kívül öten kereskednek még, de ezek csak amolyan házalók (dardanarius), vagy „mindent bé-szedők.”615 Közülük kettő (76., 122.) lóbőrökkel üzérkedik, egyikőjük egészen szegény zsellér (163.). Mesterember 12 van a helységben. A 6 takács közül kettő egész éven át (7., 153.), egy félévig (138.), három pedig három hónapot (40., 141., 142.) dolgozik. Valamennyien segéd nélkül űzik mesterségüket. Egyetlen kerékgyártójuk (68.) egész éven át dolgozik, de segédre neki sincs szüksége. Szabójuknak (119.) csak félévig tudott munkát adni a falu. Három kovácsuk (93., 238., 288.) viszont egész évben verhette a vasat, hogy a rossz utakon elromlott kocsikat, kicsorbult ekevasakat, rúgott patkójú lovakat helyrehozhassák. A bognár (173.) egyedül is győzte a munkát. A zenésznek (50.) pedig csak lakodalomkor, más sátoros ünnepekkor akadt dolga, hacsak a jótorkú, duhaj legények elő-elő nem kapták vasárnaponta. Az öszszeírás nem is számítja a mesterek közé. Valamennyi mestert a zsellérek sorában tartja nyilván összeírásunk, még csak állatjuk sincs.615 A 7. sorszám alatt nyilvántar-14 209
