Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?
szünk eredményeket levonni. Ha túllépünk a forrásadta határokon, akkor már nehéz, sokszor megoldhatatlan problémákkal találjuk szembe magunkat, mert a legnagyobb ritkaságszámba mennek azok a források, amelyek az átszámítási kulcsok megnyugtató kialakítását lehetővé teszik. Márpedig ezek hiányában pontosan a leglényegesebb következtetések válnak bizonytalanná.626 Nem kivétel ez alól Baracska 1828. évi összeírása sem Az öszszehasonlítás kedvéért az urbáriumban található (1772) adatokat is közöljük. 1772 család% család 1828 % Jobbágy 90 48.4 176 48,6 Zsellér 95 51,1 163 45,0 Házatlan zsellér 1 0,5 23 6,4 összes családfő ) CDOO t H 100,0 362 100,0 Az 1772-től 1828-ig eltelt másfél-két emberöltő alatt 186-ról 382-re emelkedett a családok száma, ami 94 %-os növekedést jelent. Ez igen magasnak mondható. Ezen belül a telkes jobbágyok csoportjának aránya szinte teljesen azonos a két időpontban. Némileg csökkent a zsellérek aránya, s ugyanakkor nőtt a házatlan zselléreké. Az utóbbiaké 23-szorosára az 1772. évinek, de 6,4 %-os jelenlétük még mindig messze az országos átlag alatt marad. Talán nem járunk messze az igazságtól, ha ebben a XVIII. században oly bőségesen rendelkezésre álló hatalmas földterületek kései megnyilvánulását látjuk. Az összeírok házról házra haladhattak, ezt kívánta meg az ésszerűség, s így volt legkisebb a kihagyás veszélye. A munkát valószínűleg a falu közepén kezdték, s úgy haladtak kifelé egy-egy utcán. Ezért van, hogy mindjárt az első lapon 2 háromnegyedtelkes és 6 féltelkes jobbágyot találunk. A 21—50. sorszámú adózók közül fele jobbágy, fele zsellér, majd a következő oldalán döntő többségében zsellérek kerülnek a listára. Aztán újfent a középtől kifelé haladhattak az előbbivel párhuzamos utcában, úgy a 130. sorszámtól kezdve. A 2. rovatban a családfőt (tekintet nélkül annak családi állapotára) és a vele egy kenyéren élő 18—60 életév közötti személyek együttes létszámát jegyezték be. Nyilvántartásba vették tehát a családfővel együtt élő minden 18—60 év közötti rokon és alkalmazott (segéd, cseléd) számát is. A 18 év alatti gyerekek és a 60. életévüket betöltött öregek nem kerültek feltüntetésre. Külön jegyezték viszont mennyi a felnőtt fivérek, fiúk, szolgálók, szolgálóleányok száma. Mindebből az következik, hogy az 1828-as összeírás nem használható fel a falu népesség számának megállapításához. Szerencsére a létszám alakulását a schematizmusok segítségével évtizedekig nyomon tudjuk követni. A falu népességének társadalmi keresztmetszetét viszont igen pontosan megkaphatjuk. Már az egyes kategóriák (jobbágy, zsellér, házatlan zsellér) együttélésének képe is sokatmondó. Telkes jobbágy házában egyetlen egyszer lakik csak zsellér (61. folyószám. A köny-200
