Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?
Kik egyéb eránt állandó tisztelettel maradunk Nagyságtoknak Kegyelmeteknek Igaz köteles Szolgái Atyafiai s Baráti Nemes Bács Vármegyének Rendei.”597 A megye rendelnek valóban igaza volt. A benépesítés amolyan nyelvi bábéit csinált a hajdan színmagyar területből s a törvényeket, rendelkezéseket latinul a hivatalnokok zöme megértette. A magyar nyelv bevezetése nálunk sokkalta nehezebb volt más megyéknél. Éppen ezért a megyei közgyűlés jegyzőkönyveit egészen az 1820-as évekig latinul vezették. Az iskolák ügye azonban nem került le a napirendről. A XVIII. század utolsó évtizedéből egy hat pontra válaszoló összeírást ismerünk. Ebben Klinovszky Mátyás plébános (1791—1797.) elmondja, hogy a templomot Szent Imre tiszteletére szentelték s alapítványnyal nem rendelkezik. A plébániának nincs elkülönített telki állománya. A hívekkel kötött szerződés alapján kap 18 pozsonyi mérő nagyságú földet az utolsó nyomásban, melyet azok meg is művelnek. Három boglyát termő rétjét, mely nem esik évi osztás alá, már saját költségére kell kaszáltatnia. A szántóföldek és rétek a 3. osztályba soroltattak. Az iskolamesternek semilyen telke nincs.598 Az iskolai ügyekhez viszonyítva igen keveset tudunk a plébániáról. A korai adatokat fentebb közöltük, azok ismétlése itt felesleges lenne. Egy 1757-es visitatióból (egyházlátogatási jegyzőkönyv) tudjuk, hogy a Szent Imrének szentelt templom kulcsát a plébános őrzi. A mise alatt a harangozó gyűjti a pénzadományokat. Búcsúra a csátaljai plébános körmenetben hozza át saját híveit. Az oltáriszentség a tabernaculumban van, kulcsát eldugják. Kelyhük van. A betegellátáshoz (utolsó kenet) szükséges szelencéjük nincs, helyette szőtt kendőt használnak. Van keresztkútjuk, melynek vizét pünkösd előtt áldják meg. Kereszteléskor üvegkancsót használnak. Az olajat nem tudják .elzárni szegénységük miatt, s kénytelenek azt az oltáron őrizni.599 1763-ban Baracska „Alázatos fejhajtott szolgái” azt kérik a kalocsai érsektől, hogy más plébánost küldjön, mert ez „nem igaz magyar” és túlságosan sokat jár át Bátmonostorra. A családok és a kisgyerekek közül többen nem tudnak átmenni misére, mert nincs ruhájuk. A baracskaiak sokallják a plébános fizetését, és kételkednek a beszedett bér igaz voltában. Állításuk bizonyítására mellékelik a plébános esztendőnkénti jövedelmét: minden pár után 1 pozsonyi mérő búza (összesen 128), 2 akó bor, 2 nap tavaszi szántás és learatás, 1/4 öl fa, 50 font só, 10 icce vaj, 40 font faggyú, 2 boglya széna, hízott ártány, a levélért 50 krajcár, ha valaki vidékről házasodik 1 Ft, esketés 1 Ft 50 krajcár, vidékről 3 Ft, felnőtt temetése 1 Ft, gyerek temetése 51 krajcár, keresztelő 24 krajcár és ha két gyerek egy hassal születik 48 krajcár.6110 Az érsek azonban nem mozdította el Ungváry Tamás plébánost, aki 1751—1767 között töltötte be tisztét. A templom mellett álló plébánia két szobából áll. A nagyobbikat már régebben felépítették, a kisebbet — szilárd anyagból — az 1770-es évek elején. A járandóság megváltozott 1771-ben, mert 'akkor az igen erőteljesen fejlődő Bátmonostort elszakították Baracskától és önállósították. Az új szerződés szerint a baracskai plébános 1 évre a kö-13 193
