Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?

eltüntetni. Az Öreg utcával nagyjából párhuzamosan haladt a Görbe utca (ma Kossuth Lajos u.), s alul a Fok utcába (ma Szent István u.) torkollott. Az összetorkollástól északkeletre, közvetlenül az Öreg-Duna partján, a Zagyva (ma: Maros u.) házai következtek. Idős baracskaiak a Zagyva név eredetét a házak és telkek zagyva (össze-vissza) elrendezéséből magyarázzák s szavaikban lehet igazság. A telekviszonyok ma is nehezen áttekinthetőek. A rendkívül kis házhelyek („akkora portát kapott mindenki, mint egy zsebkendő” — mondják) a családok szaporodtával még tovább aprozódtak. A régi, atyai ház mögé ragasztott szoba-konyhás, sövényfonásos házakhoz néha már élőiről be sem lehetett menni, oly szűk lett a porta. Kénytelenek voltak oldalról új kaput nyitni. Különösen ott lehetett erre szükség, ahol az új házat nem a család valamelyik tagja örökölte, hanem oldalági rokon, vagy időközben eladták az épületet. A Zagyva (Maros u.) 46-os számú háznak csak szűk bejárata van az utcáról, portája keletre terül el. Az 52-es háznak is alig 2 méter (eredetileg nyilván 1 öl) széles kapuja van. Az 58-asnak délről van csupán bejárata. Még érdekesebb képet mutat a 72., 78., 86. számú ház, ahonnan vagy 50 méter hosszú, sikátorszerű bejárattal lehet csak megközelíteni az eredetileg hátsó udvarban, kertben épült házat. Legszebb példáját azonban a Szent István utca sarkától mintegy 150 m hosszúságban befelé húzódó „Kutyaszorító” (szűk út kapuval) jelenti ennek a faluképnek. Az udvar szűk volta és a kapuk hiánya egyaránt arra utal, hogy itt a falu legszegényebbjei, a zsellérek laktak. Halálra ítélt falurész ez ma már. Házai évtizedeken belül összedőlnek, vagy átépítésre kerülnek. A Maros u. (Zagyva) 64 számú házáról már leszedték a kilincset, ablakait bedeszkázták. A pusztán, üresen, gondozatlanul álló ház teteje megroggyant, nádfedelét kikezdte a szél, megrohasztotta az eső és a téli hó.

Mindhárom utca (a Zagyvát mindig csak puszta nevén emlegetik a baracskaiak, az utcát nem teszik soha hozzá) északon kifut a Sík-ra, ahol a jágerház (vadászház) állott. Mai elnevezése — Köztársaság utca — történeti, valójában itt egy nagy, lapos vízjárta terület van, tehát Sík. A három utca északi végével egy irányban (ma Tátra u.) vezetett le a ré-hez (rév) az út. Itt még ma is látható a sárgapartba bevágott rézsű, melyen az Öreg Dunához lementek. „Itt beültek a csónakba, Mohácson meg kikötöttek” — mondta Öreg (Tomó) Jóska bátyám.

Az alvég az Öreg utcával (ma Tulbanov u.) kezdődött. Ez, de másik két társa is, a templom háta mögötti térről indult. Az Öreg utca nekivezetett az Öreg Dunának, itt van ma a Mohácsi-szigetre vezető betonhíd. A Fok utca (ma Szent István u.) alsó vége ma kijön az Öreg utcára, de a XVIII. század végén déli, utolsó házai még nem voltak meg. A már többször emlegetett régi meder jelenleg a 9. és 14. számú ház udvarán megy keresztül, most is mélyebb fekvésű, eső idején sáros-pocsolyás terület. A Szent István utca 9. számú házon még a régi, nyilván a múlt századra visszanyúló számozást is megtaláltuk (371. ház). A két kéziratos térképen az Öreg utcával nagyjából párhuzamosan egy igen rövid utca

182