Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Miről vallanak az anyakönyvek?

Leány ikrek:

Anna — Judit (anya Éva)

Anna — Zsuzsanna (anya Mária)

Ágnes — Mária (anya Mária)

Barbara — Éva (anya Judit)

Judit — Katalin (anya Ilona)

Kétneműek :

Ádám — Éva (szülők András — Judit)

Ádám — Éva (szülők István — Erzsébet)

Ádám — Éva (szülők László — Anna)

Ádám — Éva (szülők János — Teréz)

Ádám — Éva (szülők Mihály — Zsuzsanna)

Ádám — Éva (szülők János — Katalin)

Ádám — Éva (szülők Márton — Éva)

János — Katalin (szülők András — Judit)

Márton — Katalin (szülők Péter — Ilona)

Simon — Róza (szülők Imre — Erzsébet)

Három ízben találkozunk az anyakönyvezett nevek mellett a „cigány” megjegyzéssel. 1754-ben- egy olyan gyerek születését jegyezték be, akinek sem nevét, sem nemét nem tüntették fel, csak az anya neve szerepel és mellette a cigány szócska. Ezzel az aszszonnyal éppen úgy nem találkozunk többé, mint Lakatos Ferenc feleségével Évával, aki fiút szült. Az apa neve után megjegyzik, hogy cigány. Tudunk egy cigány házasságról is. 1753-ban Rácz Wolfgang örök hűséget esküdött Kiss Máriának. A vőlegény csátaljai lehetett. Erre vall hangzatos német keresztneve mellett az is, hogy Olucs György csátaljai cigányvajda volt a tanújuk, ök azonban a születési anyakönyvben már nem szerepelnek. Valószínűleg elköltöztek, hiszen köztudott, hogy a cigányoknál bőséges a gyermekáldás.

A 19 év alatt egyetlen vegyes házassággal találkozunk. Az 1753-ban született fiú ikrek anyakönyvezésénél az apa neve mellé feljegyezte a pap, hogy „calvinista”, azaz református.

A halálozás a születéshez hasonlóan a népesedésnek alapvető fontosságú jelensége. Egy meghatározott település népességének szaporodását vagy fogyását ugyanis a születések és bevándorlások, valamint a halálozások és a kivándorlások határozzák meg. Csakhogy a baracskai halálozási anyakönyvi bejegyzések minden bizonnyal hiányosak. Ezt igazolja az a 17 adat, ahol a gyermek halálát anyakönyvi bejegyzésekből nem ismerjük, csak a később ugyanarra a névre keresztelt testvér születése bizonyítja az előbbi halálát. A névadásnak ilyen módja ellentmond annak a közismert szokásnak, hogy elhalt gyermek nevét nem adják a később született gyermeknek, mert az azt is maga után vinné. Ezt a babonás félelmet talán az olyan szerencsétlen véletlenek alakították ki, amikor néhány esetben a másodszor hasonló névre keresztelt gyermek is meghalt. Baracska esetében is találkozunk ilyenekkel. Haliska

146