Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - A régi lakók és az újak

szőlő, a kukorica és a dohány. Az utóbbi rovata következetesen üresen marad a Bács megyei kamarai helységek termelvényeinek összeírásakor. A kukorica viszont a kertek sövényén át utat tör magának az ugarra, szétfeszíti a nyomásos gazdálkodás kereteit, s a többfordulós, sokoldalú, belterjes növénytermesztéshez vezető fejlődés motorjává lesz. Termesztésének ismeretét még Szekcsőről hozták magukkal a jobbágyok/*85 A termelőerők fejlődése hovatovább nemcsak mennyiségi, hanem a lendület már a minőségbe is átcsap. A török alól szabadult területeken a fejlődés döntően az agrárélet területén mutatkozik, hiszen a lakosság legalább jó kilenctizedében parasztokból áll, Baracskán pedig rajtuk kívül más nem is lakik. A termelőerők gyarapodásának legfőbb forrása tehát a parasztság: az ország fennmaradása és fejlődése ennek az alapvető, legnépesebb osztálynak a vállán nyugszik. S mégis jogtalan, szinte ki van rekesztve a feudális társadalomból/'86

Állami vonatkozásban főképp a katonáskodás, az idegen katonaság eltartása, a hadiadó és a vármegyei terhek nyomták a paraszt vállát. Amióta a magyar uralkodó osztály az 1715: VIII. törvénycikkben önként elismerte, hogy a nemesi felkelés az ország megvédelmezésére elégtelen, már a katonáskodás is, amely a nemesi adómentesség jogcíméül szolgált, lényeges részében a parasztság nyakába szakadt. A jobbágyság most már nemcsak verítékes munkájának gyümölcsével, hanem tulajdon fiainak testévelvérével is kénytelen táplálni a gyarmatosító idegen államgépezetet. Öreg baracskai emberektől hallottam ezt, a különben országosan elterjedt nótát:

Már minálunk verbuválnak erővel,

Megfogják a szegény legényt kötéllel;

A gazdagnak öt-hat fiát nem bántják.

A szegénynek, ha egy van is, elfogják

A kényszerrel toborzott katonák gyűlölettel vették magukra a katonaruhát, az öreg katonaviselt férfiak által oly sokat emlegetett mundért.

Nagy terhet jelentett a Magyarországon állomásozó idegen katonaság ellátása is. Mivel a katonaság csak egy-két gabonaraktárral rendelkezett Magyarországon, az adó tetemes részét pedig a hadsereg élte fel, kaszárnyák híján a hozzánk vezényelt ezredeket a falvakba helyezték el. A hadsereg Magyarországon állomásozásának ürügye az ország védelme volt.'*87 A lázongó magyar népnek fegyveres erőt kellett a nyakába ültetni. Baracskára ugyan nem jutott 1744-ben katona, de Bikity, Jankovácz, Csávoly községek mellett éppen a szomszédos Csátalja és Dávod bőven kapott belőlük.488 Alig erősödött meg kicsinyég a község, már Baracskára is helyeznek téli szállásra katonákat. A portugál vértes regiment katonái által elkövetett kihágások összeírásában szerepel Baracska. A lakosok elmondották, hogy két katona éjnek idején a baracskai bíró házához ment, s mivel az ajtót zárva találta, elkezdett iszonyúan zörgetni. Amikor a bíró végre kinyitotta az ajtót, fejbe ver-123