Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)

II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Az új élet küszöbén

dent letarolt. Júniusban már tele volt táborokkal a vármegye, s az érsek-főispán egy hónap múlva azt volt kénytelen válaszolni a kancellária adófizetést sürgető felszólítására, hogyha a népet nem tartaná itt az a kevés learatott gabona, akkor már igen kevés lakója maradt volna Bács megyének.4®1 Igénybe vették a községek fuvarját és élelmét, s különösen a szénát apasztották tetemesen. Még ugyanaz év őszén összeszedtek 1000 ökröt, ugyanannyi lovat, valamint 600 állatnak egész évi eleségét.462 Iszonyú mennyiség ez, hiszen Baracskának (igaz :1722-ben) mindössze 34 ökre volt.

Ilyen körülmények között állított be a szokatlanul kemény tél. Sem az alom, sem a takarmány nem volt elégséges az állatok részére. De nem volt élelem sem. A nép kukoricából és cirokból készült kenyerét a katonaság nem akarta megenni, s amikor a parancsnokok látták, hogy különbet nem tudnak kapni, akkor azt követelték, hogy a nép pénzben váltsa meg kötelezettségét. És mivel az sem volt, egész télen át éhezett a katonaság is, a nép még inkább.4®3 Mindez csak a háború előszelét jelentette, a feketeleves még hátra volt.

1737-ben megkezdődtek a hadműveletek. Az ide-oda mozgó katonaságnak nagyszámú közfuvar kellett, melynek teljesítésére még az eke mellől is elhajtották a népet robotra.404 A földek megműveletlenül, parlagon hevertek, s amikor a nép látta, hogy a kevés búza, kukorica, köles és zabtermést sem tudja betakarítani, egymás után hagyta ott földjét, sárviskóját és más megyékbe ment át. Az utak tele voltak legyengült fuvaros emberekkel, akiket útközben fogott el a katonaság és kocsijukkal együtt 20—30 mérföldre hajtotta el őket, sokszor a megye határán túl is.465 A lakóházak zsúfolásig megteltek katonákkal, akik az élelmen kívül más, sokszor erkölcstelen követelésekkel sanyargatták a házbelieket.4®6 Még három év múlva is felemlegeti az országos hatóságokhoz írott felterjesztéseiben az érsek-főispán, hogy milyen elviselhetetlen terheket jelentett az 1736—37. évi táborozás.467

A hadiszerencse a három éven át tartó török háborúban nem kedvezett az osztrák seregeknek. Savoyai Eug'én még 1736-ban meghalt, s a helyébe lépő tehetségtelen hadvezérek egymás után veszítették el csatáikat a török ellen.468 A hadi mozgalmaknak vége szakadt ugyan a belgrádi békével, de a háború következményeit tovább sínylette a vármegye népe. A háborút ugyanis pestis követte, mely végigpusztított a megye területén, és megtizedelte a lakosságot. A török határ felől közeledő ragály futótűzként terjedt tovább. Hiába rendelte el a Helytartótanács, hogy megakadályozására zárják el a fertőzött helységeket, és magát Bács megyét is Csongrádtól Bajáig, ez mit se használt, mert a ragály ennek ellenére tömegesen szedte áldozatait a legyengült, kiéhezett lakosság köréből. A megye alsó részéből, a tilalom ellenére egy legény felszökött kedveséhez Vaskútra. Nyomában napokon belül, vele együtt nyolcvanan pusztultak el a Baracskával szomszédos kis községben.409 A hatóság tehetetlenül állott, a védőintézkedések meghirdetésén túl egyetlen orvost tudott adni és melléje egy felcsert, akik állandóan járták a fertőzött helyeket.470 A lakosság páni félelmében a mezőkre és er-114