Hajdók Imre - Kőhegyi Mihály: Nagybaracska földrajza és története 1848-ig - Bajai dolgozatok 2. (Baja, 1976)
II. Kőhegyi Mihály: Történelem - Az új élet küszöbén
után állították fel, de az amúgy is puszta területen leginkább a császári seregek parancsnokai garázdálkodtak. A kamara szűnni nem akaró panaszokat írt a Haditanácshoz és a Vezérhadbiztossághoz, de mindez csak aktagyártásra vezetett, kellő eredmény nélkül.415 Tudjuk azonban, hogy a budai kamarai igazgatóság kezdettől fogva mindvégig a kamarai kizsákmányolás legnyersebb formáját képviselte, mely a szükséges pénzösszegek erőszakos kizsarolásában látta a kamarai ügyintézés feladatát/'16 A bajai harmincad és a kamarai tiszttartóság által kipréselt összeg is évrőlévre emelkedett.417 Egy kamarai tisztviselő terve szerint nem szabad a birtokokat idegen kézbe adni, hiszen a szegény írépet a földesurak erőszakoskodásával szemben a kincstári birtokok védelmezik/'18 A ránk maradt nagy tömegű iratanyagból azonban megállapítható, hogy a kamarai tisztviselők túlkapásai éppen úgy alkalmasak voltak a jobbágyság elnyomására, mint a földesurak túlzott követelései.419 A kincstári főnök (praefectus) több helységnek parancsolt. A környék kamarai adminisztrációjának hivatalnokai Baján laktak, s innen intézték az ügyeket.420 A praefectus segítségére a bírák voltak. Mindkét összeírásunk az ő nevükkel (Gávrilla Kovács, Gyúró Pavlovics) kezdődik. A bíró kiváltsága abban állott, hogy házánál tartotta a botot, a békót, s az úgynevezett hegedűt, a hatalom e primitív jeleit, és háza előtt állott a kaloda. A kisebb kihágásokat büntette, kisebb ügyekben bíráskodott, ezenkívül hivatalkodása alatt mentes volt a katonai beszállásolástól és adót sem fizetett.421 Első pillanatra kissé érthetetlennek tűnik a leírásnak az a része, hogy a föld és legelő „saját hasznukat szolgálja.” Itt voltaképpen a rácok régi kiváltságáról van szó, melynek értelmében mentesek voltak a tizedtől, a beszállásolástól, s egyéb terhektől. Ezt a budai kamarai adminisztrátor is elismerte,422 de a nép vezetői, elsősorban püspökei, ezt magával a királlyal is igyekeztek időről időre megújíttatni. Éppen ezért, a máshol bizonyos fokig csábítást jelentő bírói könnyebbségek itt nem jelentettek semmiféle előnyt. Igyekezett is szabadulni tőle mindenki. A két összeírásban két bíró neve szerepel, s ebből talán szabad arra következtetnünk, hogy a bíróság évről-évre sorra járt. Az építkezéshez, tüzeléshez, szerszámokhoz szükséges fát a mohácsi erdőből hozhatták. Itt minden bizonnyal a Mohácsi-sziget erdejéről van szó, amely közvetlenül a falu mellett húzódott. A halászat leírása kissé homályos, látszik, hogy az összeírok nem értették meg annak lényegét. Nyaranta a Dunán halászhattak, de télen már a Dunából kiemelkedő, pontosabban a két Duna-ág között elterülő magasabb sziget belvizeiben, morotváiban, mélyedéseiben, holt medreiben, gödreiben fogták a halat.423 Ezzel a jégbe léket vágó halászati móddal még századok múlva is találkozunk. Az 1715-ös összeírás legfeltűnőbb sajátossága a bevetett terület rendkívül kicsiny volta. A szántóföld összesen 45,5 köblös, azaz egy háztartásra mindössze 3,7 köblös szántóföld esik. Az összeírás más helyeiből tudjuk, hogy a föld minősége, éppen a hosszú pihentetés következtében, igen jó. Rendes esztendőben a hozadékot az 104
