Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)

I. - A kiürítés eseményei

tatást kért a felszabadított területen működő tanítói, lelkészei és híveinek helyzetéről. Kérését a következőkkel indokolta: hozzám

érkezett hivatalos jelentésekből tudomásomra jutott, miszerint Mohácsról kb. 100 és Lánycsókról kb. 30 hívünk közvetlenül a kiürítés előtt a . .. királyság területére ment, és hogy több mohácsi hívünk le van tartóztatva, ill. internálva.” A püspök a békeszerződés 76. §-ra hivatkozva kérte szabadon bocsátásukat. Bethlen kivizsgálást rendelt el. A kerületi parancsnokság „rosszindulatú rágalomnak” nevezte a bejelentést, a pécsi hadtest vezetője pedig Szentendrét jelölte meg a „szláv eredetű lakosság körében észlelhető” propaganda forrásaként.

Sok kellemetlenséget okozott a magyar hatóságoknak a Gosset mellé beosztott Ilics alezredes is, aki az utólagos rendezés közvetítőjeként maradt hátra. Sérelmek esetén hozzá fordultak — elsősorban szerb nemzetiségű lakosok —, tőle vártak orvoslást bajaikra. A magyar katonai hatóságok — kémkedéssel is gyanúsítva — mindent elkövettek, hogy a szerb tisztet légmentesen elzárják a lakosságtól. Elrendelték, hogy Ilicshez senki be ne bocsájtassék, — még lakásába se! Mindenki, aki Ilicshez óhajt menni, igazolás céljából a rendőrségnek előállítandó, az előállítottakkal jegyzőkönyv veendő fel és az illetők megmotozandók. Ezeket a lépéseket — amennyiben Ilics kifogásolja — az ellene készülő merénylettel kell indokolni. „Ezen eljárás — olvashatjuk egy jelentésben — eddig csak annyiban vezetett eredményre, hogy hét magyar ember, aki Ilicshez törekedett bevallotta, hogy Diccsel közölni akarták a toborzásnál velük szemben a főszolgabíró által állítólag alkalmazott kényszert. Az ügyet további eljárásra áttettem a főispán Űr Ő Méltóságához.”85

Gosset testesítette meg szemükben az antant csalárdságát, ezért ellenszenvüket személye ellen fordították, eltávolítását követelték. Az illetékesek erre nem voltak hajlandók, de a szerbek kérésére kilátásba helyezték, „hogy a felszabadult területek viszonyainak és az állítólagos fehérterror megvizsgálására legközelebb egy szövetségközi” bizottságot küldenek ki. A pécsi hadtestparancsnokság 59. számú bizalmas parancsában ezért olvashatjuk: joggal elvárom, hogy a szövetségközi bizottság itt időzése alkalmával (kiem. tőlünk) fokozottan őrködik afelett, hogy atrocitások ne történjenek. Mindenki tartsa hazafias kötelességének esetleges atrocitások elkövetésének meggátlását.”86

Állítólagos vagy tényleges atrocitások miatt helyezték kilátásba a szövetségközi ellenőrző bizottság kiszállását? A választ két adatunk egyértelműen megadja. Rátvay zászlóaljparancsnok egységében is vezettek naplót a lefolyt eseményekről. Ezeket, történelmi adatok gyűjtése címén, fel kellett terjeszteni a hadtesthez. A napló szeptember 16-áról szóló bejegyzésében olvashatjuk: „Jelentés terjesztetik

88