Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
I. - A kiürítés eseményei
1 nácson a külügyminiszter bejelentette, hogy a kormány párizsi képviseletétől érkezett távirat szerint a nagykövetek tanácsa Nyugat- Magyarország átadása és Baranya kiürítése között junktimot állított fel, határnapul augusztus 27-ét jelölve meg. A nagyhatalmak képviselői így akarták kikényszeríteni a békeszerződés mielőbbi, zavartalan végrehajtását. A magyar kormányt kellemetlenül érintette a párizsi hír. Bánffy véleményéből kitűnik, miért. Elmondja: „eddigi álláspontja az volt, hogy Baranya kiürítését előbbi időben kéri, mint Nyugat-Magyarország átadása megtörténhetne és bejelenti, hogy ezt a kérést most megújítja, egyúttal újra utalni fog arra, a nagykövetek tanácsánál már megtett bejelentésére, hogy amennyiben a kérést nem honorálják, kénytelen volna állásáról lemondani, mert a felelősséget nem vállalhatja.”9 — A kormány — a két területi kérdés végleges rendezéséig — állandó feszültségben élt. Ez abból táplálkozott, hogy egyrészt semmi szín alatt sem akart lemondani Baranya visszacsatolásáról, illetve Nyugat-Magyarország visszaszerzéséről, ugyanakkor érzékelte — talán kissé felnagyítva — a nagyhatalmak, elsősorban Franciaország és az utódállamok burzsoá nacionalista kormányai Magyarországgal kapcsolatos politikájának veszélyeit. A minisztertanács ülésein elhangzottak nem hagynak kétséget efelől. Az 1921. augusztus 1-i ülésről készült jegyzőkönyvben olvashatjuk, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter felteszi a kérdést: „... vajon el van-e határozva a magyar kormány arra nézve, hogy amennyiben a szerbek nem kezdik meg a kitűzött napon Pécs város és a baranyai terület kiürítését, úgy ez esetben mi semmi körülmények között sem adjuk át a nyugat-magyarországi területeket az osztrákoknak.”10 A minisztertanács egyhangúan támogatta a vallás- és közoktatásügyi miniszter álláspontját. Augusztus 5-én megismételték első határozatukat. Ezen az ülésen mondta ki a földmívelésügyi miniszter azt az okot, amely végső fokon meghatározta a kormány politikáját. Idézzük felszólalását:,,... amennyiben mi Nyugat-Magyarországot az osztrákoknak átadjuk és ezzel szemben egyidejűleg nem kapjuk meg Baranyát, úgy nemcsak a jelenlegi kormány buknék meg e kérdésben, hanem az egész jelenlegi regime is.”11 (Kiem. tőlünk). Ez a kijelentés teszi egyértelművé Bánffy lemondására vonatkozó megjegyzését. A külügyminiszter kiválása nyomán támadt kormányválság gondolata a nemkívánatos belpolitikai balratolódás veszélyét volt hivatott a nagyhatalmak képviselőinek eszébe idézni. Az elvi állásfoglalások tisztázása mellett a déli területek gyakorlati visszafoglalásának előkészítése is napirendre került. A magyar hatóságok utasítása szerint a demarkációs vonal átlépése augusztus 20-ról 21-re virradó éjjel, 24 óra előtt tilos.12 Közli a 76
