Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)

I. - A KMP elvi állásfoglalása a baranyai kérdésben

országi sajtó hangoztatta, hogy a köztársaság mellett még a munkásságnak is csupán a töredéke áll, kiemelte — különösen a szigetvári eseményekről szólva — a szerb hatóságok kezdeményező, irányító szerepét. Ugyanakkor megnyugvással állapította meg, hogy a „komolyabb” körök mindenütt távol tartották magukat a „szélsőséges” törekvésektől. Véleményük szerint a köztársaság kikiáltása fokozta a „komoly közönség” vágyát a mielőbbi „felszabadulásra.”54 A bécsi Neues Achtuhr Blatt alapvető francia politikai érdekek sérelmét látta a köztársasági kísérletben, s ezért nem jósol „Károlyi legújabb köztársaságának” hosszú életet.

A zágrábi sajtóiroda — érthetően — lelkes hangon köszönti a fordulatot. „A baranyai demokrata köztársaság népe — olvashatjuk kommentárjában — fegyveresen kész megakadályozni a magyar csapatok bevonulását. Mindenütt vezetőségeket alakítanak, amelyekhez a baranyai területről és az állam egyéb részeiről szerb önkéntesek csatlakoznak. Mindenütt nagy a lelkesedés.”

Gosset 16-án éjjel Budapestre utazott, hogy a legutolsó napok eseményeiről beszámol ion, és további utasításokat kérjen. A magyar kormány — bár korábban sikerült elérnie, hogy Nyugat-Magyarország előtt ürítsék ki Baranyát — nem volt teljes egészében meggyőződve arról, hogy a köztársasági akció nem borítja-e fel számításait, nem volt tisztában a nagyhatalmak szándékaival. Bizonytalanságuk ellenére, kifelé határozottságot mutattak. Bánffy kijelentette a külügyi bizottság előtt: ,,A magyar kormánynak az az álláspontja, hogy ezekkel az eseményekkel szemben annál szigorúbban ragaszkodik a kiürítés pontos végrehajtásához.”

A köztársaság háromtagú küldöttsége: Dobrovics Péter, Schwarz Gábor dr. és Zsivkovics Miklós Belgrádba utazott, ahol csatlakozott hozzájuk a már régebben ott tartózkodó Linder Béla. A delegáció tárgyalásokat folytatott a jugoszláv kormányfővel, Pasiccsal. A tárgyalásokról szóló hírekből arra lehet következtetni, hogy a szerb kormány nem zárkózott el az elől, hogy a baranyai eseményeket — mintegy végső érvként — felhasználja e terület megtartására, hacsak átmeneti időre is. Ugyanakkor nem ébresztettek vérmes reményeket a köztársasági delegációban. A miniszterelnök többek között ezeket mondotta Linderéknek : ,,... a baranvai kérdés nem csupán az SHS királyságtól függ. hanem b^kaocsolódik abba a nemzetközi helyzetbe, amelyet a békekonferencia határozatai teremtettek. Minden olyan kísérlet, amellyel a kérdést erőszakos módon akarnák elintézni, csak bonyodalmakat teremtene és lehetetlenné tenné a kérdés rendes szabályozását.” Ez világos beszéd volt ! A szerb kormány külpolitikai szempontok miatt elzárkózott minden akció elől, amely megzavarhatná az SHS királyság és a nagyantant viszonyát. A Pécs-72