Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
I. - A KMP elvi állásfoglalása a baranyai kérdésben
sen vezessék a baranyai dolgozók harcát. Jelentős ez azért is, mert álláspontjuk nem zárja ki annak lehetőségét, hogy kialakulhat olyan nemzetközi és belpolitikai helyzet, amelyben a pécsi proletárság erejét harcba vetheti a kurzus rendszere ellen, magyarországi proletártestvérei felszabadítása érdekében. Történelmi szemlélete, bírálatának őszintesége alkalmas volt arra, hogy alaposan elgondolkoztasson mindenkit az emigrációs politika veszélyeiről, bár még ekkor kissé általánosan említi az emigrációt. A jelen helyzetben követendő irányvonal megfogalmazásában pedig nemcsak körültekintően és alaposan körvonalazták azokat, de választ adtak a romantika és türelmetlenség — ezekben az időkben oly nagy szerepet játszó — helyére, jelentőségére a proletariátus osztályharcában. A proletariátus nemzetközi érdekeit szem előtt tartó reálpolitikát követelt a baranyai munkásság vezetőitől. Reálpolitikát, amelynek fő célja az ellenforradalmi rendszer gyengítésével együtt védeni és újjászervezni a magyar proletariátus erejét. Elmondhatjuk, hogy a párt decemberi állásfoglalása a legjobb időben látott napvilágot, minden tekintetben alkalmas volt arra, hogy a baranyai kommunisták tanulmányozzák, ennek során felismerjék saját helyzetüket, az ebben rejlő objektív lehetőségeket, ezeket sajátjukként fogadják el, s ennek szellemében harcoljanak. Érdekes és fontos lenne megtudni, hogy a baranyai vezetőkkel folytatott személyes tárgyalások során miként fejtegették a fenti álláspont realizálására, végrehajtására vonatkozó nézeteket és miben állapodtak meg? Biztosak vagyunk benne, hogy —bár bizonyítani nem tudjuk — a párt vezetői megtettek mindent annak érdekében, hogy a helyzetelemzésben rejlő gondolatokat, az ennek alapján folytatandó gyakorlati munka részleteit kifejtsék azok előtt, akik tartották a kapcsolatot a pécsi proletariátus vezetőivel. Az események további alakulása azonban a vezetők forrásban lévő nézetei következtében tragikus fordulatot vett. A baranyai helyzetben bekövetkező változások, a lassan szovjet földre érkező hírek mérsékeltebb, józanabb állásfoglalásra késztette a messze távolban dolgozókat is. Az 1920-as év szilveszterén megjelent Vörös Üjság: A pécsi sziget című írása még bízik ugyan az önkormányzat megvalósulásában, de fontosabbnak tartja azt, hogy az „autonómia” következtében mutatkozó agitációs és szervezkedési szabadsággal azonban él a munkásság is (Kiem. tőlünk)... ” Ez a mondatvégi is bizonyítja többek között azt, hogy az oroszországi emigráció köreiben kezdik objektívebben szemlélni a baranyai eseményeket, s a Nemzeti Tanácshoz fűzött remények lassan szertefoszlanák. Figyelmeztető szándékkal közlik, hogy a Nemzeti Tanács neve „vonzza a Károlyi éra szereplőit.” Veszélyes jobboldali előretöréstől kell félni. Jól látják, hogy Böhmék-Rónaiék-Kunfiék csak akkor merészkednek be Pécsre, ha a pécsi proletariátus nem „az 63
