Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
I. - A megszállt területek a Tanácsköztársaság idején
port irodát is tartott fenn a KMP Visegrádi utcai Párttitkárságán, de ennek segítsége még nem mutatkozott meg.78 A február-márciusi általános sztrájkot így a pécsi Szociáldemokrata Pártban tevékenykedő kommunisták irányították.7'' A sztrájk második hetében a szerb kormány már hajlandó volt tárgyalni a munkásság megbízottjával, Hajdú Gyulával, aki ekkor kerül vissza Pécsre. A gazdasági jellegű kérdésekben történt megegyezés után március 14-én megindult a munka.80 A politikai egyezséget a vezérkari főnökséggel néhány nappal később Belgrádban kötötték meg. A MEGSZÁLLT TERÜLET A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG IDEJÉN Március 20-án Vyx alezredes, az antant magyarországi megbízottja jegyzéket nyújtott át a magyar koalíciós kormánynak, mely újabb, jelentős magyarlakta területek kiürítését követelte.1 A jegyzék elfogadása esetén a magyar csapatoknak a Tiszántúlon több mint száz kilométer széles fronton átlag 50—80 kilométert kellett volna visszavonulniok.2 A súlyos helyzet megoldására képtelen Károlyikormány azonnal lemondott és átadta helyét egy tiszta szociáldemokrata kormánynak.3 Ismeretes, hogy másnap a kommunista és szociáldemokrata párt egyesült.4 Kimondották, hogy az egyesült párt „a proletáriátus nevében haladéktalanul átveszi az egész hatalmat” és ,,a kormányhatalom vezetésében a párt együttesen vesz részt.”5 A megszállt déli területek lakossága osztályhelyzetének megfelelően más és másképpen ítélte meg a magyarországi helyzetet, illetve a Tanácsköztársaság létrejöttét: az adott helyzethez alkalmazkodva támogatták vagy gáncsolták tevékenységét. A Tanácsköztársaság idején a bánvászok a nyomasztó szénhiány miatt nem harcolhattak a Vörös Hadseregben, de ez a rendelkezés nem vonatkozott a megszállt területek bányászaira. Pécs környékéről a bányászok csoportosan szöktek át a határon, és a kaposvári 44-es dandárhoz, a határőrző bányász-zászlóaljhoz nyertek beosztást.6 A Baja környékiek a Kiskunhalason állomásozó 15. Bácskai Vörös Gyalogezredben és más csapatnemeknél szolgáltak. Több ízben egész csoportok (20—40 fő) szöktek át Érsekcsanádnál és a Baja melletti Kékhegyen a demarkációs vonalon. Egyesek több ízben visszatértek, és toboroztak a Vörös Hadsereg számára, majd a jelentkezőket átszöktették a határon.7 A Tanácsköztársaság megalakulása végérvényesen rögzítette az addig eléggé hullámzó demarkációs vonalat. Ekkor Baranyában — nyugatról keletre haladva — Dunnyeberki, Bükkösd, Megyefa, Bakonya, Kővágótöttös, Magyarürög. Pécs-bu data, Hosszúhetény, Pécsvárad, Zengővárkony, Pusztakisfalu, Apátvarasd voltak a legészakibb megszállt községek. A Duna-Tisza közén a régi Bács-Bodrog vár-2
