Gergely Ferenc - Kőhegyi Mihály: A Pécs-Baranya-Baja háromszög történelmi problémái 1918-21 között - Bajai dolgozatok 1. (Baja, 1974)
I. - Jegyzetek
34 A baranyai összeomlás: Szociáldemokrata kalandorpolitika. Proletár (Wien) 1921. szept. 1. 35 Uo. 36 SZDP álláspontját, tömören összegezve a tudnivalókat, Fehér András ismerteti „A magyarországi szociáldemokrata párt és az ellenforradalmi rendszer 1919 augusztus — 1921” című munkájában. (Bp. 1969. 182—186.). Egyes megállapításait dolgozatunk keretében nem vitathatjuk- (Pl. Horthyék a munkások többségével szemben kemény megtorlást helyeztek-e kilátásba? Soósék elhallgatták-e a megtorlásra vonatkozó állásfoglalásukat? stb.) Szerencsésnek találtuk volna, ha a szerző összeveti a SZDP állásfoglalását a kommunistákéval, és ennek eredményét értékeli a hazai forradalmi munkásmozgalom napirenden lévő feladatai szempontjából. Tanulságos idézni a legalitását védő SZDP álláspontját a baranyai kérdésben. A Népszava augusztus 18-ig csak rövid, a távirati irodáktól átvett híreket közölt minden kommentár nélkül. Ezért idézzük az első — és jó ideig az utolsó — hivatalos értékelésük szinte teljes szövegét. „Őszintén megvallva, nehezen adjuk rá fejünket, hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljunk. Száz ok is hallgatásra kényszerítelt bennünket eddig s teszi lehetetlenné még ma is, hogy mindent úgy mondjunk meg, ahogy ezt az ügy érdekében elmondanunk kellene. Annyi biztos, hogy amit a magyar lapok erről a baranyai kérdésről már hónapok óta összeírnak, azzal mi elejétől fogva nem értünk egyet, mert — nem tudjuk milyen forrásból vették tudósításaikat — mi a helyzetet ott lenn másképpen ismerjük és sok mindenben másképpen vagyunk informálva... Arról tudunk, hogy volt idő, amikor emigrált kommunisták megkísérelték a baranyai munkásság meghódítását — a maguk céljainak, de azt is tudjuk, hogy ezeket a szélsőséges elemeket régen kivetette magából a pécsi és baranyai munkásmozgalom.” Linder egyszerű polgári forradalmár, felesleges belőle fiók Lenint csinálni. A szerbek kommunista ellenesek, miért támogatnák őket, ha ott valóban kommunisták lennének? Az SZDP vezetői úgy vélik — még a köztársaság kikiáltása előtt vagyunk! —, hogy a baranyai munkásság tisztában van az egyesülés elkerülhetetlenségével. •.” csalóka fényért nem teszik kockára azt, hogy... egyesülhessen az anyaország munkásságával és háborítatlanul folytathassa párt és szakszervezeti életét... ha erre az idő elérkezik.” Feltételezik, hogy a baranyai helyzetről terjesztett sötét jobboldali híreszteléseknek sötét céljuk van. A félelmet — amely az elkeseredett lépéseket szüli —, el kell oszlatni. „Ami itthon már félig-meddig lehiggadt, ne újuljon fel Baranyában és akkor elhallgat minden külföldi rágalom, minden vád és Baranyában helyreáll a bizalom és a rend. Aki Magyarországon e szomorú történelmi napokban másként gondolkodik, másként cselekszik, a nemzetre borít homályosságot, az országnak árt.” (Baranya. Népszava, 1921. aug- 18.) A SZDP és KMP álláspontja tehát csupán egyetlen ponton egyezik meg, mégpedig abban a kérdésben, hogy a baranyai területnek vissza kell térni az anyaországhoz. E sorokból kiáltó kommunistaellenesség mellett az a néhány halk roszszallás a „kurzus” és sajtója ellen szinte észrevétlen marad. Nem így az a néhány harsány ellentmondás, ami úton-útfélen kibújt az érvelésből. Az SZDP-t „száz ok is hallgatásra” késztette — most is csak hangtompítóval mondja ezt a kurzustépítő néhány szót —, de a baranyaiak félelmét el kell oszlatni. Azért kell az „elkeseredett” lépéseket elkerülni, hogy itthon ne kelljen a „száz ok” helyett — ami még ma is lehetetlenné teszi az őszinte szót — ezertől félni, azaz a baranyai megmozdulás által kiváltott vérengzés magyarországi újraéledésétől féltek, nem pedig arra készültek, hogy minden erejükkel védelmezzék a hazatérő baranyai proletárság életét. No és miért kell örülniük a ba-128
